Magyar Katolikus Lexikon > K > koma


koma, keresztkoma: a →keresztszülő népies neve. Egyes vidékeken: →mátka. - Az 1930-as években még eleven szokás szerint a szülők a ~kat rendesen a hozzájuk hasonló korúak, rendűek és vagyoni viszonyúak közül választották, mert a ~ság nemcsak →lelki rokonságot, hanem családi összetartozást is jelentett. A családi ünnepségekre és lakomára a ~k mindig hivatalosak voltak, együtt jártak vásárra, fuvarba stb. A ~választás előzetes tapogatózás után történt, mert a visszautasítás szégyen és sértésszámba ment. A fölkérést a beleegyezés után az apa végezte, rendesen a lánykéréshez hasonló ünnepélyességgel, a keresztelés napjának bejelentése azonban már az ünnepi díszbe öltözött bába tiszte. A fő, igaz, érvényes v. törvényes ~pár, akiket a pap az anyakv-be beírt, mindig férj és feleség; az asszony ura nélkül világért sem vállalta volna a ~ságot. Ha a gyermek szülei már ~k valahol, akkor e ~társukat illett visszahívni ~nak. Így jött létre a duplakomaság, más szóval a tőrőlvágott, törzsökös ~ság. - Az ún. kis~k (lógós~, palócoknál garasos~) többen is lehettek, közülük került ki az édes~, aki a gyermeket a fő~ akadályoztatása esetén a keresztvízre tartotta. E ~ság nem volt házasfelekhez és valláshoz sem kötve, de köztük kell lennie a násznagynak, s néhol a vőfélynek és nyoszolyóknak is. - A ~ság nemcsak a két család között teremt „szent szövetséget”, hanem a ~k között is, akik ezután mindig így szólítják és magázzák egymást, még a gyermek~ is komázza az idősebbet. - A főkomapár kötelességei. A fő~ fizette a papot, a fő~asszony vette a keresztelőruhát. Vannak szokásbeli kötelezettségeik is, mert a lelki rokonság megkötése nyomán a keresztszülők aznapi viselkedése, végzett munkássága hatással van a gyermekre is. A ~k ajándéka a →kolozsma. A keresztanya rendesen ruhát küldött húsvétkor, név- és születésnapra, bérmáláskor, s Miklós napján is ott, ahol a keresztanyák mikulásjárása szokásos. A Jászságban a keresztapa „keresztbárányt”, malacot v. borjút küldött a már nagyocska keresztfiának, hogy szokja a fölnevelést, gazdálkodást. Az első isk-szereket a ~k vették. Némely helyeken (Lak, Nóráp) →legényavatáskor az új legény a régiek közül ~t választott magának. →komálás 88-**

MN IV:140. - Gömör-Kishont vm. 1903:180.