Magyar Katolikus Lexikon > E > eulogia


eulogia (gör. 'dicséret, áldás'; héb. beraka): 1. A Szentírásban és a szentatyáknál áldás, áldó ima, megáldott tárgy, sőt maga az Oltáriszentség. - 2. a bizánci szert-ban: a) megáldott tárgyak (lat. megfelelői a →kegytárgyak); b) a még nem konszekrált →proszforából megmaradt kenyérdarabok, melyeket nagy ünnepeken, a mise után, az ősi szeretetlakoma, az →agapé emlékére a hívek között szétosztanak. A 12. sz-tól →antidoronnak is nevezik. P.I.

Rusznák 1915:68, 111. - Onasch 1981:110.