🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kegytárgy
következő 🡲

kegytárgy (lat. devotionalia): az egyéni vallásosság áhítatát elősegítő dolog (Jézus-, Mária-szobor, szentek szobra, →kereszt, →feszület, →szentkép, →kegyérem, →rózsafüzér, →skapuláré). - A ~ak a →fogadalmi tárgyakkal szemben mindig személyes tulajdont képeznek, s birtokosuk ált. magával hordja őket. Lényegében mások, mint az →amulettek, melyeknek viselői mágikus erőt tulajdonítanak a tárgynak. Ugyanakkor a tulajdonos ugyanazt a tárgyat tekintheti ~nak, fogadalmi tárgynak v. amulettnek. Az ókorban gyakori istenszobrok miatt, melyeket pogány kultuszhelyek mellett készítettek és árusítottak, a kerség az első sz-okban tiltotta a ~akat. A 2. sz. közepétől gyakori ~ak az →ereklyék és a szt helyekről származó anyagok (föld, olaj, viasz, víz). A 4. sz-tól kezdett elterjedni a szt →kereszt másolata mint ~. A képek ~ként való használata a zarándok- és búcsújáró helyekkel függött össze. - A hatályos jog szerint a ~ használatát az Egyh. jóváhagyja, gyakran megáldja, sőt búcsúkkal látja el azokat. Azonban a megáldott, megszentelt ~akkal nem szabad kereskedni (CIC 924.k. 2.§). Ugyancsak „elveszítik az áldást”, ha profán célra használják azokat (1305.k. 1-2.§). **

LThK III:314.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.