Magyar Katolikus Lexikon > K > kocsma


kocsma: kezdetben →bor, →sör, majd mindenféle szeszes italok nyilvános árusító helye lakott helységen belül; ha szállóhely is kapcsolódott hozzá, fogadó. A lakott helyen kívüli ~ a csárda. Fenntartását külön szabályozta a →kocsmatartás. - A falusi szórakozás helye volt a férfiak számára, ahol hatósági, később a →Katolikus Legényegylet keretében papi felügyelet alatt folyt a mulatozás. Játékai és szórakozásai tehát korlátozottak voltak. Olykor azonban eldurvultak, s a gyakori verekedések miatt betiltották őket. - A ~ban a tekintély szempontjából a katonaviselt legények, idősebb nőtlen gazdák és az obsitosok vezettek. Az izgágaságot nem szerették, de a sértés megbosszulása legényi kötelesség volt. A megbosszulásban a legyőzetés nem szégyen, csak a gyávaság. A bosszúállás kimerült a kihívásban és a kiállásban: nem az a legény, aki üti, hanem aki állja, s aki állja, arra rá lehet bízni a családi életet, mert az abban is kitartó és tűrni tudó lesz. Leányok és asszonyok sohasem voltak jelen a ~ban, legfeljebb nagyobb mulatozás alkalmával hajnalban indultak a „falu rosszai” megkeresésére. **

MN IV:156.