🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kocsmatartás
következő 🡲

kocsmatartás (lat. educillatio): →úrbéri juttatás, mely szerint az év meghatározott szakában a →jobbágyközség bort mérhetett. - Ha a közs. határában termeltek bort, ez az időszak Szt Mihálytól (IX. 29.) Szt Györgyig (IV. 24.), ha máshonnan hozták, csak karácsonyig tartott. Az év többi részében a borkimérés joga a földesurat illette, aki egész évben másfajta szeszt is kimérhetett, s a bort is akkor, ha utasok befogadására alkalmas vendéglőt tartott fenn. Ha a jobbágyok bora elfogyott, a földesúr hamarabb is kezdhette a kimérést. A közs. kocsmájában saját termésű és máshonnan behozott bort is árulhattak. A földesúri bormérés ideje alatt a jobbágyoknak elkobzás és 3 napi robot büntetés terhe mellett tilos volt bort eladni. A jobbágyok a bort v. a községi kocsmában, v. házanként adták el. A kocsmát vm. tisztviselők jelenlétében tartott árverésen vették bérbe. Több kocsmát is tarthattak, ami a lakosok számától és a közs. elhatározásától függött. →kolostorudvar **

Eckhart 1946:219.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.