🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > kocsi
következő 🡲

kocsi, kocsiszekér: a →szekér egyik fajtája, könnyű, gyors, igen régi magyar közlekedési eszköz. A gépjárművek elterjedésével a szó az autó szinonimája lett. - Nevét a hagyomány szerinti feltalálási helyéről, Kocs (Komárom vm.) községről kapta (kocsi szekér). Mestere a →kerékgyártó. - Főleg személyszállításra szolgált. Formája megegyezett a szekérrel, de annál rövidebb, kisebb, könnyebb, s ezért sokkal gyorsabb. Alkatrészeinek vékonyságából eredő törékenységét bőséges vasalással pótolták. Ökörrel sohasem vontatták. A ~ igen változatos, úgyszólván minden vidéknek megvolt a maga formája, Erdélyben rugós. - A Kaukázustól Angliáig majdnem minden nép átvette tőlünk: K-en, a Fekete-tenger mellékén és Kis-Ázsiában madzsarnak nevezték. A ~ szó az eu. nyelvekben csak a 16. sz: tűnt föl, Mo-on már a 15. sz: is használták. Ősét vsz. a honfoglaló magyarság is ismerte, az ellenség gyors meglepésén alapuló taktikájának nagyon megfelelt. A Fekete-tenger melléki törökség a honfoglalás után vehette át. - A →kocsiverseny a lósport egyik ága. **

MN II:218.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.