Magyar Katolikus Lexikon > K > kifogás


kifogás (lat. exceptio): passzív ügylegitimáció, jogcím az alperességhez az adott ügyben, vagyis bírói jogvédelem kérésének lehetősége azzal szemben, aki az adott jogot →keresettel támadja. - A ~ a perben való érvényesítés szempontjából lehet: pergátló (peremptoria) v. más szóval perdöntő, mely arra irányul, hogy a keresetet véglegesen meggátolják v. megsemmisítsék (vö. 1462.k.); perhalasztó (dilatoria), mely arra irányul, hogy a perbebocsátkozást, v. ha azt követően terjesztik őket elő, a per folyását jogosan késleltessék, vagyis kijavítsák azokat a hibákat, ill. megvilágítsák azokat az előzetes kérdéseket, melyek a későbbi perbeli cselekmények hatékonyságát v. érvényességét veszélyeztethetik. Ilyen pl. az →érdekeltségi kifogás (1449-51.k.) és a bírói illetéktelenség ~a (1460-61.k.). E.P.

Erdő 1991:570.

kifogás: az állattenyésztésben egy állat kiemelése a →nyájból. - A rideg jószág a nyájban összetart, egyet-egyet nagyon nehéz a tömegből kiszakítani. A ló és marha ~ának eszköze a →nomádoknál elterjedt dobóhurok, a →pányva. A szelíd bika is könnyen megvadul, ezért bizonyos óvintézkedéseket szoktak vele szemben alkalmazni. Istállóban a farkát a hátán a szarvához kötik, hogy az állat fájdalom nélkül ne tudja fejét ökleléshez lehajtani, a legelőn kis deszka szemfedőt v. zsákdarabot akasztanak a szeme elé. Szarva hegyére vas- v. rézgombot húznak. A szilaj bika elfogása sokkal nehezebb dolog. - A disznót nehéz a kondából kifogni, mert a vad nyáj mindjárt összeröffen és megtámadja azt, aki valamelyik disznóhoz nyúl. Ezért a kondások hosszú rúdra erősített, harapófogóhoz hasonló vasszerszámmal egyik hátulsó lábánál fogva húzzák ki a kiszemelt állatot, a segítségére siető többi disznót ostorral verik el mellőle. **

MN II:96.