Magyar Katolikus Lexikon > K > kereset


kereset (lat. actio): aktív →ügylegitimáció, jogalap a →felperességhez. - A ~ lehet dologi, ha dologi jog érvényesítésére, védelmére irányul; személyi, ha közvetlenül egy személy kötelezettségéből fakadó jogok érvényesítését célozza. Az alanyi jogok keresettel való védelmétől eltérést tartalmazó kifejezett előírások közül a legfontosabb az, amely kimondja, hogy a közigazgatási hatalom intézkedéseivel szembeni jogvédelemre rendes peres úton nincs lehetőség (1400.k. 2.§). Erre csupán közig. →felfolyamodás révén van mód, illetve az oda tartozó esetekben az →Apostoli Signatura közig. bíróságához lehet fordulni (vö. 1445.k. 2.§). Amikor a peres út nem lehetséges, a felfolyamodási jog a ~et helyettesíti. - Noha a ~ többre jogosítja fel a személyt, mint a →kifogás, ez utóbbi nagyobb szilárdsággal rendelkezik. A ~ ugyanis - hacsak nem a személyek állapotával kapcsolatos - a jog szerint (vö. 197-199.k., 1362-1363.k.) →elévüléssel v. más törvényes módon megszűnik, a kifogás viszont természeténél fogva örök. Az 1462.k. szerinti feltételekkel mindig előterjeszthető (1492.k.). - Egyszerre több ~et is indíthat a felperes valaki ellen akár ugyanarról a dologról, akár különbözőkről, hacsak ezek egymásnak nem mondanak ellent, v. meg nem haladják annak a bíróságnak az illetékességét, melyhez a felperes fordul (1493.k.). A magyar jogi nyelvben keresethalmazatról beszélnek, ha azonos perbeli - felperesi v. alperesi - oldalon több ~ jelentkezik. Ha a perben abból adódik a több ~, hogy az alperes ugyanazon bíró előtt, egyazon peren belül a felperes ~ével szemben ~tel védekezik, viszontkeresettel állunk szemben. Erre akkor van csak lehetőség, ha az alperes által beterjesztett ~ összefügg a fő~tel, v. a felperes kérelmének elhárítását v. csökkentését szolgálja (1494.k. 1.§). Viszont~ ellen további viszont~nek helye nincs (1494.k. 2.§). E.P.

CCEO 1990:1149-63. - Erdő 1991:570.