Magyar Katolikus Lexikon > F > felperes


felperes (lat. actor): perben a keresetet kezdeményező fél. - A kk. m. perjog szerint nem lehetett ~: 1. becstelen (→infámia); 2. →hűtlenségben vétkes, fejvesztésre és a →nyelvváltságra ítélt, míg díját le nem fizette; 3. egyh. átok v. →egyházi tilalom alatt álló. - Korlátolt ~ség származott: a patvarkodásból és a jobbágyi állapotból. A jobbágy csak földesura útján perelhetett. A honfiúság hiánya a ~séget alig korlátozta. - A CIC 1917:1646.k. értelmezése a Sztszék hivatalos válasza alapján nem tette lehetővé, hogy házassági ügyekben megkereszteletlen v. nem kat. ker. ~ legyen. A II. Vat. Zsin. után a Sztszék ennek az értelmezésnek a megváltozását jelentette ki (AAS 1973,59). Ettől fogva ebben a kérdésben a jelenlegi fegyelem érvényes: ~ mindenki lehet, akár meg van keresztelve, akár nincs (1476.k.). E.P.

Eckhart 1946:388. - CCEO 1990:1134-38.k. - Erdő 1991:568.