🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > felség
következő 🡲

felség, fenség (lat. maiestas): tág értelemben személy vagy tárgy tiszteletet parancsoló magasrendűsége, mások fölötti helyzete; szoros értelemben másoknak alá nem vetett személy (uralkodó, király) vagy testület →tekintélye. - Abszolút értelemben: →Isten fölsége, az →Isten szentségével rokon tulajdonság. Krisztus isteni ~ét ábrázoló kép a →Maiestas Domini. 13-14. sz. itáliai képtípus a mennyei dicsőségben trónoló Madonna: →Maestà. **

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.