🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > nyáj
következő 🡲

nyáj (lat. grex), sereg: 1. a lábas →jószág együtt legeltetett tömege, mely rendesen egyfajta, sőt gyakran egynemű vagy egykorú állatból áll. A kisebb ~, főként egy-egy gazdának a ~ban levő kisebb számú jószága a csapat, csata, darab, falka, folt. - A →ló nyája a ménes; a szarvasmarháé a gulya, csorda ; a →juhé Erdélyben a turma; a →disznóé a konda, csürhe v. sereg. Ezen belül nem, kor stb. szerinti megkülönböztetés is van, pl. borjúcsorda, szűzgulya, renyheménes stb. - A Szentírásban előfordul a csorda (Hab 3,17; Jo 1,18; Mal 4,2: lat. armentum, 'szarvasmarha') és a disznókonda (Mk 5,13), egyébként mindig juhokról van szó (Ter 4,4). A szétszóródott ~ a rosszul vezetett nép (Jer 10,21; 50,6.17) képe. A ~ Krisztus híveinek (Mt 26,31; Lk 12,32), az Egyh-nak (1Pt 5,2-3; ApCsel 20,28), Izr. népének (Ez 34; Zsolt 77,52), a ~jal törődő →pásztor a jó elöljáró képe (Iz 40,11; Sir 18,13). - Mo-on hagyományosan a ~beli jószág létszáma a legelő terjedelmétől, a vízellátási viszonyoktól, a pásztorok számától, a jószág fajtájától stb. függ. E tekintetben országszerte nagy eltérések voltak. A ménes, gulya átlag 500 jószágból áll. A disznó, meddő juh száma 1000 is lehetett, fejős juh azonban egy juhász keze alatt jóval kevesebb, mert sokkal kényesebb, s a tejgazdasággal a pásztornak sok dolga volt. A nagy jószágból álló nyáj minden 100 darabjának ellátására 1-1 pásztor kellett, meddő juh, disznó mellé kevesebb is elég volt. **

MN II:87. - MNL IV:46.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.