Magyar Katolikus Lexikon > K > kedv


kedv: 1. szoros értelemben a →hangulat egyik fajtája, mulandó érzelmi állapot. Külső és belső hatásokra ébred, ezek jó v. rossz volta szerint van jó~ és rossz~. A jó~ az alkotás és az akadályok legyőzése képességének, a rossz~ az ezekre való képtelenségnek az érzése. Isten a jó~ű adakozót szereti (2Kor 9,7). Az erkölcsi életben nagyon fontos tényező, mert megkönnyíti v. megnehezíti a cselekvést. A fölötte megszerzendő uralom az →aszkézis ter-ére tartozik. - 2. tág értelemben jelenti a →vágyat és az →akaratot is (nincs ~em tanulni). - 3. átvitt értelemben szeretet: ~ében járok valakinek, mert szeretem, s mert szeretem, ~es számomra. →kedvesség **