Magyar Katolikus Lexikon > K > katakombák művészete


katakombák művészete: az ókeresztény művészet nemcsak ikonográfiailag, de dogmatörténetileg is jelentős tanúja. A keresztények gyakran díszítették halottaik sírjait primitív, legtöbbször vallásos tárgyú festményekkel és szobrokkal. - A legrégibb sírokat még pompeji stílusú rajzok: virágok, madarak, gyümölcsök, mezei jelenetek, sőt mitológiai alakok (Pszüché, repülő géniuszok), a kősíremlékeket olykor egyszerű hullámvonalak díszítik (Domitilla-katak., 1. sz., 2. sz. első fele). Az első ker. motívumok: Dániel az oroszlánok barlangjában, a Jó Pásztor, Jézus megkeresztelése (Callistus-katak., Lucina-kripta, 2. sz. első fele), Mózes vizet fakaszt a kősziklából, a →három ifjú a tüzes kemencében, Jónás története, Lázár föltámasztása. A Priscilla-katak-ban tűnik föl Szűz Mária ábrázolása, karján a kisded Jézussal, előtte Izajás, aki a messiási csillagra mutat. Ugyanezen katak. egy másik Mária-képét az →angyali üdvözlet első ábrázolásaként tartják számon. Igen gyakran ábrázolták Máriát Jézussal a karján a →Háromkirályok jelenetében (Priscilla-katak., 2. sz., Domitilla-katak., 3. sz.). Az →orante képek kitárt karokkal imádkozó alakjaiban is sokan látják Máriát, mások az Egyh-at, újabban az ott eltemetett halottért imádkozó ker. hozzátartozót. A Praetextatus-katak-ban látható a vérfolyásos asszony meggyógyulása. A Priscilla-katak. egyik legrégibb és legszebb festményén →Zsuzsanna (a rágalmazott és üldözött kereszténység jelképe) története szerepel. - A 3. sz-tól kezdve a ker. jelképek sűrűn, sokszor bonyolultan jelentkeznek. A kor és irányzat klasszikus példái a Callistus-katak. ún. szentségi kápolnái. Gyakori ábrázolás itt Mózes vízfakasztása (egy helyen a Mózes által fakasztott vízből egy halász halat fog ki, s ugyanazon vízben egy gyermeket keresztelnek!); az inaszakadt, aki gyógyultan az ágyát cipeli. - A ~nek egyik legfontosabb ter-e az Oltáriszentség ábrázolása az euch. lakoma különféle szimbólumaival: 1) háromlábú asztalon →hal és kenyerek; az asztal fölé egy ember terjeszti ki kezét, mintha konszekrálna; vele szemben orante nőalak; 2) a Föltámadott lakomája a 7 tanítvánnyal a Genezáreti-tónál, a tanítványok előtt az asztalon halak, mellettük kosarakban kenyerek (a lakoma 7 alakja a Callistus-katak. szentségi kápolnáiban 4x fordul elő, de másutt is gyakori a hetes szám, gazdag jelentéstartalma miatt; itt a hívők sokaságára utalva); 3) két hal egy kosár mellett, melyben borosedény és 5 kenyér van (Lucina-kripta); 4) a Priscilla-katak. híres „fractio panis”-ábrázolásán 7 ember ül az asztalnál, melyen kehely áll, az asztal közepén a pap-Krisztus megtöri a kenyeret. Más lakoma-jelenetek (Ábrahám megvendégeli a 3 angyalt) vsz. az örök, mennyei lakomára utalnak (Via Latina mentén). - Az ábrázolások jelképes tartalma egységes tanítást közvetít (a zárójeleket olvasd össze!): Mózes vízfakasztása (aki megkeresztelkedik), Euch. lakoma (és aki eszi az én testemet és issza az én véremet), Jónást a tengerbe vetik (az, ha meghal is), Jónást a cet kiveti a partra (újra élni fog), Jónás a borostyánlugasban (boldog lesz), Lázár föltámasztása (föltámasztom őt az utolsó napon). -

A ~ gyakran merít ósz-i előképekből: Noé a bárkában a megváltott Egyház jelképe. Mózes Szt Péter ap. előképeként fakaszt vizet (egy 4. sz. kehelytalapzaton látható is Mózes képén a „Petrus” felirat). Mózes és Péter egyébként is gyakran szerepelnek együtt. - Az Üdvözítő portrészerű ábrázolása a ~ben ritka. Annál több a Jó Pásztor ábrázolása, ill. egy fiatal, szakálltalan férfié, aki a szamariai nővel beszélget, megszaporítja a kenyereket, meggyógyítja a vakon születettet és a vérfolyásos nőt, föltámasztja Lázárt, Ker. Szt János megkereszteli, tövissel koronázzák. A 4. sz. végén jelent meg a gyermek Jézus a jászolban, előtte az →ökör és a szamár (Sebestyén-katak-ban), ill. Jézus dicsfénnyel övezett mellképe (Sebestyén-, Callistus-, Domitilla-katak.). E legrégibb korban a kereszt és a →szenvedés eszközei mindig csak jelképekben szerepelnek. Ezek közül a legfontosabb a Callistus-katak. →delfine, mely kereszt alakú horgonyra csavarodik. A legősibb, bár jelképes feszületábrázolásnak tekintik (2. sz. vége-3. sz. eleje). A Keresztrefeszített képe a ~ben csak a 7. sz: tűnik föl (Valentin-katak.). K.Z.

KL III:512. - Testini, Pasquale: Le catacombe e gli antichi cimiteri cristiani in Roma. Bologna, 1966. - Vanyó 1988:35. (további irod-mal)