Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zsuzsanna


Zsuzsanna (héb. ‘liliom’): két asszony a Szentírásban. – 1. Jojakim felesége, Chilkija lánya (Dán 13,2.29.63), a róla szóló tört. hőse. A szép és istenfélő asszony ellen 2 vén, akiket visszautasított, hamis vádat emelt; a házasságtöréssel vádolt asszonyt már-már megkövezték, de Dániel – ügyes érvelésével – az utolsó pillanatban megmentette ~t a haláltól. A tört. Dán-ben csak gör. nyelven maradt ránk (deuterokanonikus), Theodotionnál az 1. f. előtt, a LXX-ban a 12. f. után, de vsz. szemita eredeti szövegen alapszik. Ü: febr. 19. – Ikgr. Az Isten által megmentett tisztaság és ártatlanság jelképeként már az óker. műv-ben ábrázolták (Priscilla-katakomba, 4. sz.; bresciai ereklyetartó, 360/70; Praetextatus-katakomba, 4. sz., 2 farkas között bárányként). Vádlói között v. Dániel ítéletének, a 16–17. sz-: a fürdés jelenetében ábrázolták (Veronese, Rembrandt). Az a két vén bűnhődését ritkán abrázolták (A. Altdorfer, München, Képtár, 1528). Később egyre fontosabbak lettek a témában rejlő zsáner- és aktfestési lehetőségek (Tintoretto, Bécs, Kunsthistorisches Museum, 1560 k.; Rubens, München, Képtár, 1635). – Mo-on. A moldvai csángók ajkán Susan. Napján a szegedi, magyarbánhegyesi és kiskunfélegyházi néphit szerint megszólal a pacsirta. Jelzi a tavasz közeledését, a természet újjászületését. A kertjében fürdő ~t, az Ósz jámbor asszonyát az eu. kat. néphit régebben főleg a gyümölcsfák védősztjeként tisztelte. Ezért ábrázolták almával is. Halálát örökíti meg Szászfalu Zsófia-oltárának (1440) egyik képe. Feltűnik Bántornya és Besztercebánya egyik, több jelenetből álló freskótöredékén (14. sz.). –  2. A Jézust követő  asszonyok egyike (Lk 8,3). R.É.–**

Kirschbaum IV:228. – Sachs 1980:326. – BL:1968.

Zsuzsanna, Szt (†294 k.): vértanú szűz. – Diocletianus cs. (ur. 284–305) keresztényüldözésekor szenvedett és a Via Salarián, a Jordanusok temetőjében temették el. Legendája szerint Gabinius presbiter lánya és Caius p. (ur. 282–296)  unokahúga. Családja dalmáciai eredetű és Diocletianus császárral rokon. A cs. haragját akkor vonta magára, amikor visszautasította a cs. fogadott fiának, Maximianus Galeriusnak kezét. Amikor kiderült, hogy keresztény, megparancsoltak, hogy áldozzon Jupiternek. Visszautasította, sőt imádságára a pogány istenszobor darabokra tört: erre családi házukban lefejezték.  –  Bazilikája az USA kat-ainak nemzeti tp-a Rómában. – A legenda szerint ~ családjának és nagybátyjának háza egymás mellett állt a Quirinal dombon, s az utóbbit Caius p. (ur. 283–296) ker. oratóriummá szentelte. A régészek megerősítik, hogy Kr. u. az 1. ill. 2. sz: valóban épült itt 2 családi ház, az utóbbit később tágas teremmé bővítették ki, a 4. sz: ősker. tp. épült rá, mely alapítójának emlékére a titulus Caii nevet viselte. 499: a róm. zsin-on részt vett két papja, Benedictus és Severus. A tp. tit-a 595 e. már ~, vsz. a 6 sz: ide hozták a katakombából az ereklyéit. II. Leó p. 682: itt szentelte pappá Sergius lectort, a későbbi I. Sergius pápát (ur. 687–701), aki az elszegényedett tp-nak márványoltárt, arany és ezüst kegytárgyakat adományozott. III. Leó p. a 8. sz. végén újjáépíttette és a Maximus-katakombából idehozatta Szt Felicitas vt. ereklyéit, aki a baz. 2. védősztje lett. – A háromhajós, mozaikkal ékesített bazilikát IV. Sixtus p. 1475–77: Giovanni da Mantovával egycsarnokos, Girolamo Rusticucci bíb. 1588–1603: Carlo Madernóval barokk stílusú tp-má alakíttatta. – A háromszögben végződő homlokzat fülkéiben ~, Felicitas, Gabinius (~ apja) és Caius szobra. ~ díszítésében az aranyozott stukkó uralkodik. Még Giovanni Antonio Paracca (†1642?) Jeremiás, Izajás, Ezekiel, Dániel próf.; Szt Péter és Pál szobrai is stukkók. – A Carlo Maderno építette kriptában vannak Szt Gabinius, ~, Felicitas és fia, Silenus ereklyéi, Rusticucci bíb. síremléke. A kripta mellé 1880: épített négy sírkamrában temették el 329 ciszt. apáca és 36 apátnő csontjait, akik 1179–1875: a szomszédos kolostorban haltak meg. **

Tóth 1988:434.

Zsuzsanna, Susanik, Szt († Grúzia, 475. okt. 17.): örmény vértanú asszony. – Főnemességi családban született. Apja, Szt Vardan Mamikonian 451: vt. lett, ~t róla nevezték el Vardennek ‘Rózsa’, beceneve a Susanik ‘Kis liliom’. – Férjhez ment az Arsusa fejed. ker. családjából származó Varskenhez, a perzsa kir. katonai parancsnokához. Házasságukból 3 fiú és 1 leány származott. Amikor Örményo-ot 429: meghódították a perzsák és →Zaratusztra vallását rájuk akarták kényszeríteni, ~ férje és a később a gyermekei is a hódítók mellé álltak. ~nek ettől kezdve sok zaklatásban és szenvedésben volt része, 6 évet töltött börtönben. A fogság nélkülözései és önkéntes vezeklési gyakorlatai összetörték elgyengült testét. Kívánságának megfelelően Csurtavi tp-ában temették el, később átvitték testét a tbiliszi Netechi-tp-ba. A grúzok és örmények közös szt-jükként tiszt. Életét a grúz irod. legrégibb ránk maradt művében, a Szt Susanik vértanúságában gyóntatóatyja, Csurtavi Jakab írta meg. – Ü: okt. 17. Szá. L.

BS XII:75. (Susanna) – SzÉ 1988:545.