🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > Z > Zaratusztra
következő 🡲

Zaratusztra (Baktria, Kr. e. 628–551.): perzsa bölcselő, a →zoroasztrizmus alapítója. – A hagyomány szerint áldozópap (zaotar) és énekes volt Ragában. Vsz. tőle származnak az →Aveszta legrégibb részei, a gáták (rövid metrikus szövegek), világos összefüggésben az ősi indoeurópai szakrális költ-tel. ~ a hagyományos iráni vallás reformereként lépett föl, de az üldözések elől menekülnie kellett. Vistászpánál, a fryana törzs fejed-énél talált menedéket. Reformjával először a kisnemesekhez és a parasztokhoz fordult: prédikált a részegítő szarvasmarha-, és →haoma-áldozatok ellen, melyeket tömegével mutattak be a →deváknak. A hagyomány szerint ~t 77 éves korában tp-ban ellenséges hódítók ölték meg. Hamarosan hérosszá avatták és kultuszban részesítették. A későbbi Avesztában mint nagy mágust, próf-t és megváltót magasztalják. – Hitének középpontjában →Ahura Mazda áll. Gátáiban egyetlen isten- v. istennőnevet sem ismer, Ahura Mazda és Ahriman is inkább lényeget jelölő szavak, mint istennevek. Igehirdetésével Ahura Mazda szolgálatában állt, s felszólította az embereket, hogy válasszanak a „Bölcs Úr” és ellenfele, a jó és a gonosz (Ahriman), a szellem és az anyag között. Szembefordult a nomádok állatáldozataival és a haoma-áldozattal, s a →tűz-kultuszt szorgalmazta, mint a Bölcs Úr kultuszának egyetlen törv. formáját. →zoroasztrizmus **

König 1985:98.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.