Magyar Katolikus Lexikon > K > kalendárium


kalendárium (a lat. calendae szóból): 1. egy év →naptára. A legrégibb ~ Ny-on a →Chronograph a 354. évből, K-en a 353: összeállított antiochiai ~. - 1462 óta léteznek nyomtatott naptárak, melyek kezdetben egylaposak voltak. A kis kv. formájú ~ok a 15. sz. vége táján kezdtek terjedni. →Regiomontanus 1474: Nürnbergben 1000 pld-ban 60 old. kiadott csillagászati naptára hosszú időn át mintaként szolgált. Az első éves naptárat Peypus adta ki 1513: Nürnbergben. A korábban készültek mind →öröknaptárak voltak. - Az első m. nyelvű öröknaptár 1545-50: Krakkóban jelent meg. A legrégibb egy évre szóló m. naptárat Bécsben nyomtatták az 1558. évre, az első ránk maradt uo. készült az 1572. évre. Az első hazai és m. nyelvű, egy évre szóló, megmaradt ~ot az 1573. évre nyomtatták Kolozsvárt. A 16. sz. 2. feléből 60 m. nyelvű kiadás ismeretes, de ezeknek kb. feléből sem teljes pld., sem töredék nem maradt fönn. A Váci Egyhm. Kvtár egyik kv-ének kötéstáblájából az 1990-es évek közepén előkerült több ném. és m. nyelvű ~töredékből egyedülálló szóhasználata miatt páratlan az 1590-re szóló Calendarium azaz napszámzás című. - Már a 16. sz: ~okba kötöttek üres lapokat, a tulajdonos családi, gazd., időjárási bejegyzései számára. A ~ok 2 fő része: a naptári rész, ált. hónapábrázolással, a napokat és ünnepeket, a Hold-változásokat és a Nap járását, az időjárási előjelzést stb. tartalmazta; ettől (olykor címében is) elkülönült az ún. Prognosticon, v. Toldalék, mely a kortól és ~típustól függően és ennek megfelelő arányban tartalmazott jövendölést, gyakorlati tudnivalókat, ismeretközlő és szórakoztató olvasmányokat. A 16-17. sz: olcsó kv-nek számító ~okat a kv-kötők és nyomdászok árusították; utóbbiak pártfogóiknak, stb. ajándékba is adták. A ~ok a 17. sz. elejétől mat. és csillagászati jellegű kiadványból kezdtek a hétköznapokhoz kötődő, népies jellegűekké válni. A 17. sz: lett hazai naptárainknak elmaradhatatlan tartozéka a nemzettudat ápolásában jelentős m. krónika. A ~ok tartalma ekkor szórakoztató és ismeretterjesztő irod-mal is bővült. Ez utóbbi tárgykör művelője →Szentiványi Márton SJ a Calendarium Tyrnavienseben (1675-1705: szerk-je is). A 17. sz: még virágzó, ám a ker. világnézettel össze nem egyeztethető csillagjóslási alapú jövendöléseket gyakran előttük és utánuk elhelyezett imával, fohásszal v. bibliai idézettel igyekeztek ker. keretbe foglalni. Mária Terézia (ur. 1740-80) a babonás elemeket rendelettel igyekezett kiszorítani a ~okból. 1756. I. 22: a téveszméken alapuló, kétes értékű, sőt káros eü. szabályokat tiltotta el, eredményesen. 1777: ismét sürgette a jóslások és babonás előítéletek elhagyását. A tilalmazott részek helyét szépirod., gyakorlati tudnivaló és időszerű híranyag töltötte ki. A legfontosabb áll. és egyh. tisztségviselők adatainak közlésére szorítkozó első címtárakat csak ~okhoz kapcsolva tudták évente megjelentetni. A legelső címtáras ~ot Streibig József Antal nyomtatta: Calendarium Soproniense (Sopron, 1727). A hazai m. és ném. nyelvű ~okhoz rendszerint velük egyező alakú, de másutt kiadott lat. nyelvű címtárat kötöttek. A 18. sz. végétől a mo-i (főleg ném. nyelvű) ~ok naptárrésze egyre gyakrabban 3 felekezeti naptárat közölt párhuzamosan: a kat-t, a prot-t és a zsidót. Népművelő és fölvilágosító célzattal hazánkban elsőként Fazekas Mihály indított ~ot (Debreceni Magyar ~, 1819). A nemz. fölemelkedése eszméjének szolgálatára szül. 1840: a nagy pld-számú Mezei Naptár, e műfajban az első, melynek címe már nem ~ volt. A →reformkorban alakultak ki a ~ok új típusai: a méret és terjedelem alapján megkülönböztetett ún. nagy, közepes és a többséget kitevő kis naptárak.

A nagy és közepes naptárakat többnyire elismert írók szerk., s könyvesbolti árusítással terjesztették. Népszerű kis naptár volt a komáromi ~, mely az 1830-as években →Czuczor Gergely OSB szerkesztésében érte el legnagyobb pld-számát. Hirdetéseket Vahot Imre közölt először naptáraiban; 1855 u. mások is követték példáját. A 19. sz. közepéig a paraszti háztartásokban nagy becsben állott a ~: helye a tisztaszobában az ún. „szent sarokban” volt, a Szentírás, az ima- és énekeskv. stb. mellett. 1848 u. a nép számára írott kis ~ok közül Török János Igazmondója és Vas Gereben Kis képes naptára állottak az első helyen. - Országosan terjesztette népszerű, kis naptárait →Bucsánszky Alajos, akinek kiadásában jelent meg 1849-től (és élt tovább 1932-ig) a Keresztény képes naptár, legkorábbi kifejezetten vallásos ~aink egyike. →Majer István indította el s szerk. 1872-ig a fölvilágosító, népművelő célzatú István bácsi naptárát (1856-1919). A vallásos ~ok ált. hosszú életűek voltak (pl. a Méhner által 1884-től kiadott A Szt család képes naptára 51 évf-ot ért meg). 1880-1914: a naptárak kb. 10%-a vallásos, a parasztság körében a vallási kiadványok mellett az önművelés legelterjedtebb eszközének számítottak. - 1849-90: a hazai ~kiadás virágkorát élte, 1851-55: évente 400 ezer, 1867-70: 600 ezer, 1880: 1 millió, 1890: 1,5 millió naptár kelt el. 1914: 183, 1930: 115 féle naptárt adtak ki. 1919-45: gyarapodott a vallási/felekezeti jellegű naptárkiadás (az össz. naptárnak 1924: 15%-a, 1930: 24%-a, 1941: 35%-a). Egyesületi, missziós és zarándoknaptárakat is megjelentettek, pl. 1925-43: a verbiták, 1926-44: a ferencesek, 1927-42: a szerviták. 1926-31: a Credo zsebnaptárat →Bőle Kornél OP, 1926-43: a Jézus Szíve kis naptárat →Blaskó Mária szerkesztésében a Szívgárda közp. adta ki. - 2. az állandó és →mozgó ünnepek hónapokra és napokra meghatározott rendje az →egyházi év folyamán. Évenként kiadott formája a →direktórium. - 3. A szentek ~a a →martirológium. - 4. A bizánci szert-ban ~ a Menaion, Szünaxarion, Triodion, s előfordulnak az Ephemeridesz, Hagiologion, Heortologion, Khronoszkopia nevek is. T.J.P.

OSZK évkv. 1980. Bp., 1982:475. (Szelestei N. László: ~ok a 18. sz. Mo-on) - Cserbák András: ~típusok a Népr. Múz. gyűjt-ében. Uo., 1988. - Kovács I. Gábor: Kis m. ~tört. 1880-ig. A m. ~ok tört. és művelődésszociológiai vizsgálata. Uo., 1989. - ItK 1992:5-6. sz. (Dukkon Ágnes: Asztrológia és ker. hit a régi ~okban) - M. Kv-szle 1995:3. sz. (Szelestei László: M. és ném. nyelvű ~töredékek [1590-1593]) - Nagy Sándor: Régi m. ~ok. Székesfehérvár, 1995.