Magyar Katolikus Lexikon > K > kőműves


kőműves (lat. murarius, ném. Maurer): a 12. sz. végétől honosodó →kézműves mesterség. - A 14. sz: céhesedett. A 13. sz: (kivételesen a 15. sz-tól) gyakrabban megmunkált épületkövet, a 17. sz. óta rendszerint téglát, valamint meszet, homokot, kavicsot, kőtörmeléket, vizet és kötővasat alkalmaz, függő, szintező, kalapács, vakolókanál, fandli, simító, ill. ásó, lapát, csákány, talicska, vakolókád, bak, palló, drugafa, alapozóállvány, csiga, kötél alkalmazásával végzi összetett munkáját. Kiássa az alapot, ebbe terméskő falat rak, v. mész, homok, murva, téglapor, vassalak vizes keverékével alapoz. Az alapra rakja mész-homok-víz keverékkel készült habarcsba az épület falait épületkőből v. téglából, avagy a kettőből vegyesen, mindegyiknél kötésben. Az →ajtók, →ablakok nyílásait süvegkővel v. →boltívvel áthidalja. Minden épületszinten a fal utolsó sorába kötővasat falaz, a szintek befedésére →boltozatot rak. A szinteket →lépcsővel köti össze. Az épület falait, mennyezetét habarccsal bevakolja, azt színeli, meszeli, a külső vakolatot díszíti, ha az nem marad a terv szerint natúr kő v. téglasor. Az épületet az →ács fedte be, a nyílászárókat az →asztalos készítette, az esetleges külső, ill. belső v. tetődíszítést más kézművesek végezték. A ~ alkotásai különféle, a kor és a hely stílusa, ill. az építtető igénye szerinti kultikus (→templom, →kápolna), köz-, lakó- és gazd. épületek. - A ~ és →kőfaragó mesterek rendszerint egy közös céhszervezetbe tömörültek. Mo-on 21 önálló ~ céh mellett 33 ~-kőfaragó, 20 ~-ács közös céh működött. Más szakmákkal is párosítva legalább 100 céhszervezetben dolgoztak ~ek. Védősztjük a megkövezett Szt István első vt. mellett Szt Rókus, akinek ol. neve: Rocco követ, sziklát jelent, ezért (a tőle szinte elválaszthatatlan másik pestisszenttel, Sebestyénnel együtt) a barokk korban gyakori. Végül már a kk-tól kezdve védősztjük a →négy megkoronázott. A budai ~ek is őket választották pártfogójuknak. B.I.-N.P.

Duray Kálmán: A budai és pesti ~, kőfaragó és ács-céhek. Bp., 1914. - Céhkat. 1-2. köt. 1975-76. - Bálint I:114, 163, 222; II:452. - Bogdán 1984.