Magyar Katolikus Lexikon > A > ablak


ablak: a fény és a levegő átbocsátására szolgáló nyílás az élpület falában. - Fedésére az ókorban a kínaiak lakkozott szövetet, vékony szarulemezt v. csiszolt kagylót, a rómaiak csillám-, achát- v. szarulemezt használtak. Kr. u. a csillámlemezt Mária-üvegnek hívták. Üveget a 4. sz-tól, általánosan csak a 12-14. sz-tól alkalmaztak. - A rom. stílus ~a félköríves lezárású, befelé tágul (rézsűs), később kerek. A gótikus ~ →csúcsívvel zárult, gazdagon tagolták és →mérművel díszítették. Idővel az ~ok egyre nagyobbak, az →üvegfestészet remekei lettek, s föllazították az épület falait. A homlokzat dísze a →rózsaablak. - A ker. műv-ben  az ~ üvege a kk. műv-ben a Bold. Szűz Mária szűzi anyaságának jelképe: amint a napsugár áthatol az üvegen anélkül, hogy abban kárt tenne, és megvilágítja a helyiséget, úgy hatotta át Máriát a Szentlélek, és szűzként foganta a Megváltót. A 4. sz. óta a tp-okban alkalmazott színes üveg~ a →mennyei Jeruzsálem képévé tette a tp-ot. A gótikában az ~ok számát, formáját, tagolását és díszítését jelképesen is értelmezték. A nyitott ~ Dán 6,11 alapján az Istenhez szóló imádság jele. **

Mt ABC:9. - Lipffert 1976:124. - KML 1986:9.