közgazdaságtan és erkölcs: A gazd. tevékenységet szabályozó erkölcsi elvek és megfontolások elhalványulása, háttérbe szorítása, sőt kiküszöbölése a közgazdaságtud. kifejlődésével a 18. sz: kezdődött. Az ang. klasszikus isk. mesterei szerint a →közgazdaságtan ugyanúgy valóságtud., miként a termtud-ok. Ahogy a számtannak, úgy a közgazdaságtud-nak sincs semmi köze az erkölcstanhoz. A gazd. cselekvést magában a gazd. folyamatban rejlő törv-ek határozzák meg. „A hentesnek, sörfőzőnek vagy a péknek nem a jóindulatától várjuk ebédünket - írja A. →Smith -, hanem attól, hogy a saját érdekeikre vannak tekintettel. Nem emberségükhöz, hanem önszeretetükhöz fordulunk.” - Ahogy a közgtan. a tudás és a gazd. cselekvés összefüggéseinek egyre inkább szakosodó területévé vált, úgy a piaci mechanizmus és ezzel együtt a termelők és a fogyasztók közti viszony is egyre személytelenebbé lett. Az emberi kapcsolatok erkölcsi normái elhalványultak. Minél személytelenebbé és kiterjedtebbé vált a →piac, annál inkább előtérbe került a gazd. tevékenység racionalitása. A. Smith logikát és erkölcstant tanított Glasgow-ban. Világosan látta, hogy a →piacgazdaság megfelelő működéséhez nélkülözhetetlen az erkölcsi alap. Távolról sem kívánta tagadni az →erkölcsnek az emberi magatartásban ált. és az üzleti életben különösen fontos szerepét. Az önérdeket sem tekintette a gazd. cselekvés egyetlen motivációjának. Theory of Moral Sentiments (Glasgow, 1759) c. kv-ében részletesen kifejti, hogy túl kell lépnünk a haszon maximalizálásán. Minderről azonban követői hamarosan elfeledkeztek. - Tanítványa, David →Ricardo mellőzte mestere tanításának tört., társad. és erkölcsi vonatkozásait. Tisztán gazd. szempontokra korlátozta kutatása tárgyát. Ezzel ugyan elmélyítette a közgtan-t mint szaktud-t és utat nyitott a „tiszta” közgtan-nak, de csökkentette a klassz. gazd. elméletek valóságértékét. Főleg az angolszász orsz-okban ma is uralkodó neoklasszikus irányzat az embert alapvetően →homo oeconomicusnak tekinti, akit a gazd. életben a saját érdekei vezetnek. - Téves az a fölfogás, amely szerint a közgtan olyan értelemben valóságtud., mint a termtud. A közgtan „scientia media”, a termtud-ok és a szellemtud-ok között foglal helyet. A gazd. törv-ek valójában törv-szerűségek, és nem azonosíthatók a termtud-ok törv-eivel. A gazd. törv-szerűségek az emberi értelem és akarat által meghatározott gazd. célkitűzések, és az azok megvalósításához szükséges anyagi és emberi erők (termelési tényezők) közti összefüggéseket fejezik ki. A természettörv-ek abszolút kötöttséget jelentenek, míg a gazd. törv-szerűségek csak viszonylagosat. A piaci kínálat és kereslet ármechanizmusa nem fizikai értelemben vett mechanizmus, mert emberi értékítéletekre épül. Az →értékelés összefügg a társad. és gazd. viszonyok hatása alatt változó →igényeink telítettségével és a kielégítésükhöz szükséges lehetőségeink felmérésével. Belenyúlik az értelmi és érzelmi világunkba, olyannyira, hogy az érték pontos számbeli kifejezése nem is lehetséges. -

A „láthatatlan kéz” modell feltételezi a tökéletes →szabadversenyt, amely a valóságban soha és sehol sem valósul meg. Az ált. gazd. egyensúly is csak elméleti feltételezés. A gazd. cselekvés emberi magatartás, amely a gazd. jóra törekszik és így egyben erkölcsi magatartás is. Az árdöntések szabadsága több, mint a →piaci ár passzív elfogadása, mivel az emberi értelem és akarat döntésén alapszik. - Ami a klasszikus isk. tanaival már a 19. sz. első felében először Simonde de →Sismondi közgazdát s később a ném. tört. isk. képviselőit szembeállította, éppen az a szemlélet volt, amely a természettörv-ek mintájára az emberi méltóságot sértő, merev és kérlelhetetlen törv-eket állított föl az ember gazd. tevékenységének magyarázatára, és számításon kívül hagyta az ember egyéni és közösségi életének erkölcsi szempontjait: pl. Ricardo bértörv-e, amely szerint a →munkabér sohasem emelkedhet a létminimum fölé, v. →Malthus tétele, amely a társad. bizonyos rétegeinek nyomorát elkerülhetetlennek tartotta. - A közgtan és az erkölcstan két egymástól különböző tud. Mindkettő tárgya ugyanaz, az emberi cselekvések. A szempont azonban, amely szerint az egyik és a másik az emberi cselekvéseket vizsgálja, különböző. A közgtan szempontja az igénykielégítésre irányuló cselekvés a →gazdasági elvnek megfelelően, míg az erkölcstan szempontja az emberi cselekvések jó és helyes, v. rossz és helytelen volta az emberi természetben (természetes etika) és az isteni kinyilatkoztatásban (valláserkölcs) gyökerező erkölcsi elvek alapján. A két tud. érintkezik egymással a gazd. tevékenység célkritikai vizsgálatának területén. A →közgazdasági kutatómunkában a kauzális szemlélet nélkülözhetetlen. A teleologikus szemlélet nélkül azonban ez a kutatás csonka, életidegen és terméketlen. A kauzális szemlélet nem lát mást a gazd. folyamatokban, mint a jelenségek, a hatások, az okok és az okozatok összefüggéseit, ahogy azok a piac életében megmutatkoznak. A kauzális szemlélet középpontjában az árelmélet áll. A közgtan legfőbb feladata az áralakulás magyarázata. Ezzel szemben a teleologikus szemlélet a közg-ot az egyetemes kultúra alkotórészének tekinti. A gazd. nemcsak anyagi, hanem egyben szellemi valóság is az egyéni és a közösségi érdekek szolgálatában. Míg a kauzális elemzés kvantitatív jellegű, addig a gazd. jelenségek és összefüggések kvalitatív jellegű környezetbe ágyazottak. Az ettől való elvonatkoztatásnak meglehet a tud-os értelme, de nem fedi a valóságot. A gazd. cselekvés célja az ésszerű igények ésszerű kielégítése. Ez a →gazdálkodás alapfeltétele olyannyira, hogy csak az a gazd. tevékenység kecsegtet haszonnal, amely alkalmazkodik a kereslethez, a fogyasztók igényeihez. Arra a kérdésre, hogy mi az ésszerű igény és az ésszerű kielégítés, a közgtan nem tud megfelelő feleletet adni az emberi cselekvéssel foglalkozó más tud-ok (így az erkölcstan) közreműködése nélkül. Ami megfelel a józan emberi természetnek, az ésszerű, erkölcsileg is jó és helyes; megfelel az isteni kinyilatkoztatásnak is, mert a kinyilatkoztató egyben az emberi természet Teremtője is. - A gazdálkodás ésszerűségéhez nem elégséges az, hogy állandóan többet termeljünk és fogyasszunk.

Nem lehet ésszerű gazdálkodásról szó ott, ahol a rendelkezésre álló nyersanyagokat, a tőkét, a fizikai és szellemi munkaerőt értelmetlen, haszontalan, sőt az egyén és a közösség számára káros anyagok gyártására pazarolják. A liberális közg. számára, mivel csak mennyiségekkel számol és csak az emberi ösztönök mechanizmusát ismeri, nem fontos, hogy mit termelünk és mit fogyasztunk. A fő dolog az, hogy a pénz forogjon, a piac ne pangjon, és minél nagyobb legyen a nyereség. A gazd. célkritikai vizsgálata nemcsak gazd., hanem ugyanakkor erkölcsi jellegű. Ez kitűnik főleg az ipar mellékhatásainak (externáliák) vizsgálatánál. A nyersanyagok, az energiahordozók pocsékolása, a környezetszennyezés és ált. a természet rombolása olyan méreteket öltött, hogy egyre inkább életkérdésévé válik nemcsak az egyes országoknak, hanem az egész emberiségnek. Az erkölcsi felelősség tagadhatatlan. Mu.I.

Muzslay 1993:136.