Magyar Katolikus Lexikon > K > könyvcenzúra


könyvcenzúra: I. általában a →könyvek előzetes (megjelenés vagy terjesztés megkezdése előtti) elbírálása. - Az írott (olvasott) anyag ellenőrzésének igénye a közhatalom részéről minden korban élt, jelentősége azonban a →könyvnyomtatás fölfedezése és az írástudatlanság nagyobb méretű fölszámolása után lett. - Izraelben a babiloni fogság után alakult ki az →írás tilalma, mely a rabbinizmustól távol álló szekták és titkos tanításai ellen született. A szabad bibliaértelmezés jelszavával indított reformáció vezéralakjai a ~t megszigorították: Németalföldön ugyan 1609: eltörölték, 1637: a prot. Angliában a parlament a vez. közjogi méltóságokra ruházta a különböző szakcsoportokra osztott kv-ek előzetes ~ját. A szabadgondolkodók is ellenfeleik elhallgattatására használták, pl. →Diderot (1713-84) részt vett a fr. áll. ~jában, s mindent megtett azért, hogy Morellet abbé nemzetgazd. művének kiadását megakadályozza. -

Mo-on I. Ferdinánd (ur. 1526-64) 1553: a soproni ogy-en szólt a tévtanokat terjesztő kv-ek ellen, a vallásügyi cikkelyekhez azt a záradékot is kívánta, hogy a kv-nyomtatók és kv-kereskedők ezentúl csak ppi jóváhagyással ellátott kv-eket adhassanak ki és árusíthassanak. Az ogy. követek ezt elutasították azzal, hogy nincs tudomásuk arról, hogy birtokaikon ilyen kv-eket nyomtatnának. Oláh Miklós érs. (1553-68) a nagyszombati polgároknál 1560: házkutatást tartatott, s a gyanús kv-eket elkoboztatta; Besztercebányán kv-kereskedők készletét foglalták le. II. Miksa (ur. 1564-76) 1574: ~-rendeletet adott ki, végrehajtását vsz. a pp-ökre bízta. 1579: Bártfa (Sáros vm.) tanácsa megígérte, hogy a felügyelete alatt működő Gutgesel nem nyomtat olyasmit, ami a kat. v. lutheránus vallással ellenkezik. 1581: Kassa városa felelősségre vonta Károlyi András ref. lelkészt, elkoboztatta kv-eit, és 3 napon belül távoznia kellett Kassáról, csakúgy, mint Wedan Ferenc m. prédikátornak Kálvin tanainak terjesztése miatt. - III. Ferdinánd (ur. 1637-57) 1642. VIII. 5: utasította Zemplén vm-t, koboztasson el és szolgáltasson be bizonyos rágalmazó iratokat. 1666: felvidéki vm-k kérték Wesselényi Ferenc nádortól (1655-67), hogy kutassa föl és büntesse meg a jezsuiták által közzétett „fertelmes és gyűlölséges” versek szerzőit. 1671: Pálffy Tamás nyitrai pp. utasította a kir. nevében a pozsonyi kamarát, hogy az Austriaca austeritas „mocskos könyv” eredetét vizsgálja ki. Szelepcsényi György esztergomi érs. mint kir. helytartó, a ~ ügyeinek legfőbb intézője 1673. VI. 7: fölszólította Kassát (és vsz. minden várost): „... komolyan figyelmeztessétek az összes nyomdatulajdonosokat és kv-kereskedőket, hogy egyikük se merjen valami könyvet kinyomtatni vagy máshol nyomtatottat Mo-ra behozni, mielőtt átvizsgálás vagy jóváhagyás végett hozzánk meg nem küldte... súlyos büntetésnek és az ilyen könyvek elkobzásának terhe alatt”. Szelepcsényi, majd →Esterházy Pál nádor (1681-1713) →Szentiványi Márton SJ tanárt bízta meg a ~val, fölhatalmazva, hogy helyetteseket is foglalkoztathat. - A ~t protestáns részről is gyakorolták: →Melius Juhász Péter (1536-72) ref. prédikátor a tiszántúli unit. papok kv-eit elégettette, őket ekklézsiájukból kiűzette v. bebörtönöztette. Erdélyben a ~ 1545: a medgyesi zsinaton jelent meg: kimondták: a tp. használatra szánt iratokat az →ágostai hitvallás szerint kell elbírálni. 1566: az unit. Catechismus János Zsigmond fejed. (ur. 1556-71) jóváhagyásával jelent meg. 1572. IX. 17: Báthori István fejed. (ur. 1571-86) elrendelte, hogy hozzájárulása nélkül sem régi, sem új, sem külf., sem hazai nyomdában készített kv. nem jelenhet meg. A legenyhébb ~ Bethlen Gábor (ur. 1613-29) idején volt, aki a gyulafehérvári főisk. statútumaiban elrendelte, hogy a tanárok műveit csak akkor adhatják ki, ha az kiállotta tanártársaik bírálatát. -

A kuruc fennhatósági ter-eken nem volt cenzúra, a szövetségi kormánytanács rozsnyói ülésén 1707: vallási, erkölcsi, társad. műveknél, tankv-eknél a ~t 2-2 szenátorra bízták. III. Károly kir. (ur. 1711-40) 1720: a ~t a nagyszombati egy. kancellárjára bízta. 1725: rendeletében meghatározta, hogy a hit- és erkölcstani műveket a mpp., a többieket a vm., ill. városi hatóság előzetesen hagyja jóvá, a kész műből 3-3 kötelespéldányt küldjenek el a Helytartótanácsnak. 1747: a ppi revizorok késedelmessége miatt 7 pozsonyi jezsuitát bíztak meg a ~val, akik évi 200 Ft fizetést kaptak. 1759: a nagyszombati egy-től vette el a kir. sztszéki beavatkozásra a ~ jogát, mert a helyi nyomda kiadta Busenbaum Hermann SJ Medulla theologiae moralis c. művét, melynek terjesztését is megakadályozták. 1757: Mária Terézia (ur. 1740-80) a hazai kiadványok cenzúrázását a janzenista Van Swieten vezette bécsi hiv-nak rendelte alá, ez olyan művek terjesztését is engedélyezte, melyeket a pozsonyi páterek eltiltottak. 1767 végén a kirnő elrendelte, hogy a bécsi cenzúraszabályzatot Mo-on is alkalmazzák (minden nyomdába adandó kz-ot 2 pld-ban a cenzúrahiv-nak be kellett adni, melyből az egyiket megtartották, a másikat, ha nyomtatható volt, imprimatur, ha nem engedélyezték, non licet jelzéssel látták el. 1753. V. 2-i rendelet szerint Erdélyben a →főkormányszéknek minden sajtó alá adandó művet előzetesen meg kellett vizsgálnia, tilos volt a nem engedélyezett művet kinyomtatni v. árusítani. 1679. II. 4: Bajtay József erdélyi pp. (1760-72) elnökletével 2 kat., 1-1 ref. és ev. taggal és 1 kat. jegyzővel megalakították a Comissio Censurae Librorumot. Ahhoz nem volt joguk, hogy a polgárok házában kutassanak tiltott kv-ek után. II. József (ur. 1780-90) pátense 1780. XII: az egyháziakat nem vonta be a ~ biz-ba, halála után a ~t a színházi bemutatókra és a levelezésre is kiterjesztették. - Az 1848:16. tc. biztosította a sajtószabadságot, de 1849 őszétől újra bevezették a ~t. A kiegyezéskor törv-be iktatták a sajtószabadságot, 1867-1914: biztosították a nemzetiségi, magyarellenes uszító írások hazai megjelentetését is. Az I. vh. idején bevezették a katonai cenzúrát (ekkor tűntek föl a hazai sajtóban az „ablakos oldalak”). 1919. III. 21-VIII. 1: a komm. cenzúra minden más pol. vélemény írásbeli megjelenését megakadályozta. VIII-XI: a rum. megszállók ált. sajtócenzúrát vezettek be, amit 1920: a nemzgyűl. megalakításáig az ellenforr. kormányok főként az Orsz. Papírközpont kiutalásai révén gyakoroltak. - A ném. megszállás idején 1944. VI: közölték azon zsidó szerzők műveinek jegyzékét, melyet zúzdába kívántak küldeni. -

A szovjet megszállás befejezése előtt, 1945. II. 26: adták ki az 530/1945. ME. sz. rendeletet, mely a szovjet-m. fegyverszüneti egyezményre hivatkozva elrendelte: 1.§. Meg kell semmisíteni a kv-nyomdák, kv-kiadóvállalatok, kv-kereskedők, köz- és kölcsönkvtárak, isk. kvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (kv., folyóir., napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat, stb.), tekintet nélkül arra, hogy az m. v. más nyelven jelent meg. A kvtárak és magánszemélyek 15 napon belül kötelesek voltak ezen sajtótermékeket a kijelölt gyűjtőhelyekre szállítani. A rendelet ellen vétőket az 1931:3. tc-re hivatkozva mint bűntettest népbírósággal fenyegették. 1945. IV. 28: Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét Összeállító Biz-ot alakítottak, mely A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke 1-4. füz-ét (Bp., 1945-46) közzétette (fel. kiad. Faust Imre) 3 kiadásban (ezek közé sorolták az összes Trianonnal és következményeivel v. egyéb 20. sz. nemzeti kérdéssel foglalkozó művet stb.) - 1948-89: a ~ hivatalosan nem létezett, de a közkvtárak számára az Elavult kv-ek jegyzéke 1-3. köt. (Bp., 1952-53) tartalmazta a zúzdába küldendő kb. 28-30 ezer mű adatait. A kvtári katalógusokból ki kellett emelni a vallásos tárgyú v. címükben Istent, Jézust stb. említő művek céduláit, a fordulat éve után (nacionalizmus vádjával) nem ajánlható lett Gárdonyi, Jókai, Móricz, Szabó Dezső stb. számos munkája. - 1957-89: a ~t a támogatott-tűrt-tiltott (3 T) minősítés szerint a Kiadói Főigazgatóság cenzorai végezték; a m. klasszikusok műveit megcsonkították v. átírták azon részeknél, ahol nacionalistának bélyegzett mondanivalót véltek fölfedezni. A 3 T leplezésére az 1980-as években megjelentek a (gyanakvással fogadott, megtűrt v. kirakat-ellenzék készítette) hazai szamizdatok (magánkiadások). - 1989 u. a magánosított kv-kiadók pol. szemlélete, ill. üzleti érdeke határozza meg a ~t, pl. 1994: ügyészséggel megakadályozták pol. művek terjesztését. -

II. az Egyházban felügyelet a →krisztushívőknek szánt olvasmányok felett. Célja a krisztushívők hitének védelme. - A kv-nyomtatás hozta létre, eleinte az egyh. hatóságok helyi intézkedése a tévtanok terjesztésének megakadályozására, korlátozására. 1486: a mainzi pp. elrendelte, hogy a kv-nyomtatóknak az egyhm-ben a kv-eket be kell mutatni elbírálásra; a mulasztó vétkesek bírságát 100 aranyforintban szabta meg. Fro-ban a kir. megbízásából a párizsi egy. gyakorolta, VI. Sándor p. (ur. 1492-1503) 1497: a kölni egy-et bízta meg a ~val, 1501: az egész Egyh-ra érvényes ~-szabályzatot dolgozott ki, melyet 1515: a lateráni zsin. véglegesen megszövegezett. 1564: összeállították a tiltott kv-ek első jegyzékét, az →Index librorum prohibitorumot. 1571: állították fel a kv-ek elbírálására az →Index Kongregációt, feladatát 1917: a →Szent Officium, 1965. XII. 7: a →Hittani Kongregáció vette át. A ~ről XIV. Benedek p. (ur. 1740-58) Sollicita ac procida konst-jában megadta az irányelveket, XIII. Leó p. (ur. 1878-1903) Officiorum ac munerum konst-jában 1897. I. 25: újrafogalmazta azokat; lényegileg ez került a CIC-be (1395-1405.k.), majd a mai igényekhez igazítva 1975. III. 19: a Hittani Kongr. De Ecclesiae pastorum vigilantia circa libros dekrétumába (AAS 1975:281.). - A hatályos egyhjogban jóváhagyatás szempontjából kv-nek minősül minden nyilvános terjesztésre szánt írás, függetlenül attól, hogy milyen terjedelmű és milyen eljárással sokszorosítják (824.k. 2.§). Nem tekintendők viszont kv-nek a hanglemezek, a hangszalagok, a videofelvételek és a gondolat terjesztésének más modern formái (vö. 18.k.). Az egyh. felülvizsgáltatás kötelezettségét két tényező határozza meg: az írásmű tartalma és tervezett használatának módja. A jóváhagyás (approbatio) és az engedély (licentia) megkülönböztetése a CIC-ben nem teljesen világos (vö. 824.k. 1.§). A szerzők általában egyetértenek abban, hogy a jóváhagyás több az engedélynél. A jóváhagyás megadása többnyire arra utal, hogy a kiadvány nem csupán nem ellenkezik a hittel v. a jó erkölccsel, hanem alkalmas arra is, hogy az Egyh. hivatalosan magáévá tehesse (ilyen értelemben használja e kifejezéseket pl. a 825.k.). Másutt a törv-kv. ettől eltérő jelentéssel alkalmazza e szavakat. A 827.k. 4.§ pl. az egyh. engedély nélkül megjelent kv-ek templomi terjesztéséhez az egyh. hatóság utólagos „jóváhagyását” kívánja. - A cenzúra eredményeként a kv. megjelenése előtt adott hozzájárulás (akár jóváhagyás, akár engedély néven szerepeljen) régtől szokásos formája a cenzor által megadott →nihil obstat után az ordinárius a művet →imprimaturral látja el. Ezt a formát, ill. e formuláknak a kiadványon való feltüntetését az egyetemes törv. nem írja elő kötelezően, annyit viszont megkíván, hogy az egyh. hozzájárulással megjelenő kiadványra rányomtassák legalább az egyh. engedély tényét, megadójának nevét, valamint az engedélyezés helyét és napját. - A Szentírás könyveinek kiadásához az Ap. Sztszék v. a →püspöki konferencia jóváhagyása szükséges. Élő nyelvű fordítás is csak e két hatóság valamelyikének jóváhagyásával adható ki. A ford-okhoz kötelező hozzáfűzni a szükséges és elégséges magyarázatokat is (825.k. 1.§). Más felekezetű keresztényekkel közösen készíthető ökumenikus szentírásford. is, de itt is szükség van a megfelelő magyarázatok közlésére. Az ökumenikus fordítások készítéséhez és kiadásához a benne résztvevő kat-oknak ki kell kérniük a ppi konf. előzetes engedélyét (825.k. 2.§). -

A liturgikus könyvek (hivatalos szertartáskv-ek) kibocsátója az Ap. Sztszék. A ford-okat - adott keretek között a helyi viszonyokra alkalmazva - elkészíttetni és kiadni a ppi konf-k feladata. Megjelenés előtt a ford-ok szövegét is fölül kell vizsgáltatni a Sztszékkel (838.k.). A lit. kv-ek ill. fordításaik teljes szövegének v. egyes részeinek újrakiadásához az szükséges, hogy a kiadás helyének ordináriusa tanúsítsa, hogy ezek megegyeznek a már jóváhagyott kiadással (826.k. 2.§). - Imakönyveket, akár nyilvános, akár magánhasználatra szánják őket, csak a helyi ordinárius előzetes engedélyével (gyakorlatilag „imprimaturral”) szabad kiadni (826.k. 3.§). - A katekizmusok és a hitoktatáshoz tartozó egyéb írások kiadásához a helyi ordinárius jóváhagyása szükéges (827.k. 1.§). A ppi konf-k által kiadásra kerülő országos hittankv-ek számára sztszéki jóváhagyás van előírva (775.k. 2.§). A hittankv-ek esetében nem elégséges, hogy egyszerűen „imprimaturral” jelenjenek meg. Ahhoz, hogy az egyh. hitoktatás vezérfonalául lehessen használni őket, szükséges az is, hogy az illetékes hatóság (mpp., ppi konf.) az adott egyhm-ben hivatalos használatra bevezesse őket. Enélkül az intézkedés nélkül még az egyh. jóváhagyással kiadott kv-eket is csak segédanyagként szabad a pléb. v. isk. hitoktatásban alkalmazni. - Azokat a műveket, melyek szentírási, teol., kánonjogi, egyhtört., vallási v. erkölcsi kérdésekről szólnak, hacsak a részleges jog másként nem rendelkezik, ki szabad adni jóváhagyás nélkül is, bár előzetes felülvizsgálatra, jóváhagyásra való beterjesztésük ajánlott (827.k. 3.§). Ha azonban bármilyen szintű isk-ban tankv-ként kívánják használni, v. tp-ban, kpnában való terjesztésre (kihelyezés, árusítás, ajándékozás) szánják őket, szükséges, hogy az illetékes egyh. hatóság jóváhagyásával jelenjenek meg, v. ezt a fajta alkalmazásukat ugyanez a hatóság kiadásuk után jóváhagyja, engedélyezze (827.k. 2. és 4.§). Teol. jellegű folyóiratok megjelenhetnek jóváhagyás nélkül is (uo. 3.§). - Az egyh. hatóságok határozatainak és ügyiratainak az illető hatóság által kiadott gyűjt-eit csak ennek a szervnek az előzetes engedélyével szabad újra kiadni. Az engedély megadását az érintett hatóság adott esetben (pl. szerzői jogokat illető) feltételekhez kötheti (828.k.). Ez az előírás - eltérően a lit. kv-ekre érvényes szabálytól - csak a gyűjt-ekre vonatkozik. Az AAS-ben közzétett egyes rendelkezések külön kiadásához, fordításához, valamint a már hatályon kívül lévő régi határozatok (tudományos stb.) publikálásához nem szükséges külön engedély. Az új kiadásokra és ford-okra nem érvényes a korábbi kiadásra v. az eredeti szövegre adott jóváhagyás v. engedély (829.k.). - A szerzeteseknek vallási v. erkölcsi témájú írásaik kiadásához szükségük van - szabályzatuknak megfelelően - nagyobb elöljárójuk engedélyére is (832.k.). A klerikusok és a szerz. intézmények tagjai csak a helyi ordinárius engedélyével írhatnak olyan újságokban v. folyóiratokban, melyek a kat. vallást v. a jó erkölcsöt nyíltan támadni szokták. A többi krisztushívők ezt megfelelő és ésszerű okból megtehetik (831.k. 1.§), feltéve hogy írásuk nem ellenkezik a hittel v. az erkölccsel. -

A ~t a →cenzor végzi. Ha nincs egyetlen kedvező cenzori vélemény sem, az ordinárius nem adhatja jóváhagyását. Nincs akadálya azonban annak, hogy az ordinárius az egyik cenzor kedvezőtlen véleménye után újabb cenzort kérjen fel a vizsgálatra. Ha van kedvező írásbeli cenzori vélemény, az ordinárius jogosult, de nem köteles a jóváhagyás megadására. Ha a mű hittanilag és erkölcsileg kifogástalan, de nem alkalomszerű a közlése, pl. mert megbonthatja az Egyh. belső békéjét, akkor az illetékes ordinárius parancsban megtilthatja a szerzőnek v. a kiadónak az írás publikálását. Ilyen tiltó parancsot akkor is ki lehet adni, ha a szerző v. a kiadó nem kért jóváhagyást az ordináriustól (vö. 212.k. 1.§). Ha az ordinárius megtagadja a kért engedélyt (jóváhagyást), ennek indokát a szerzővel közölnie kell (830.k. 3.§). Egyébként egyes szerzők szerint az engedély megtagadása egyben közlési tilalomnak is minősül. 88-E.P.

Péterffy II:102. (XXII.) - Figyelő 1881:161. (Jakab Elek: A cenzúra tört. Erdélyben) - Molnár Imre: A cenzúra tört. Mo-on 1600-ig. Bp., 1912. - Schermann Egyed: Adalékok az áll. ~ tört-éhez. Bp., 1928:7. (szerinte 28 prot. nyomda működött; Gulyás szerint 1553: 3 prot. nyomda létezett, az is Erdélyben) - Pannonhalmi Szle 1930:35. (Schermann Egyed: A prot. egyh-ak cenzúrája) - Gulyás 1961. III:81. - Erdő 1991:327.