Magyar Katolikus Lexikon > C > cenzor


cenzor (a lat. censeo, 'megszámlál, felbecsül' szóból): 1. az ókori Rómában Kr. e. 443-tól a vagyonbecslést (→census) végző 2 →magisztrátus. Egy napon kellett megválasztani őket. 330-tól egyikük plebejus lehetett. A Mars mezőn hivatali házat építettek, s hatáskörüket folyamatosan tágították. Rájuk ruházták a közerkölcsök, a szenátus, a lovagok, a középületek, az államvagyon, a közjövedelmek felügyeletét. A ~ok méltósága és hatalma sem a diktatúrával, sem a cs-sággal nem fért össze. Ezért Sulla az 1. sz. elején mellőzte. Augustus Kr. e. 28: visszaállította a hivatalt, de konzulokat tett ~rá. A későbbi cs-ok a ~ságot leválasztották a konzulságról. - 2. sajtótermékeket kiadásuk előtt elbíráló személy. A sajtószabadsággal összeférhetetlen. - 3. a hatályos egyházjogban →könyvcenzúrát végző személy. A helyi ordinárius szabadon választja azok közül, akiket alkalmasnak tart a feladatra. A ppi konferenciák összeállíthatják a ~ok jegyzékét, v. több tagból álló ~i biz-ot alakíthatnak. Az egyes ordináriusok ezeket a ~okat vagy biz-okat igénybe vehetik, de nem kötelesek erre (vö. 830.k. 1.§). - A ~nak vizsgálata során csakis az Egyh. hitről és erkölcsről szóló tanítását kell szem előtt tartania úgy, ahogyan azt az egyh. tanítóhivatal előadja. Tehát nem hivatott pl. az illető írásmű kiadásának időszerűségéről ítéletet mondani. Véleményét írásban kell megadnia (830.k. 2-3.§). E.P.

1. Pecz II:394. - 2-3. CIC 1983:830. - Handbuch des kath. Kirchenrechts. Regensburg, 1983:570. (H. Heinemann: Schutz der Glaubens- und Sittenlehre) - Erdő 1991:327.