census, cenzus (a lat. censeo, 'megszámlál, fölbecsül' szóból): 1. az ókori rómaiaknál vagyonbecslés. Servius Tullius (Kr. e. 6. sz.) kir. honosította meg az adó és a katonáskodás igazságos szabályozása céljából. A vagyoni helyzet folyamatos változása miatt elrendelte, hogy minden 4. évben tartsanak ~t, amit engesztelő áldozattal (lustrum) fejeztek be, s a következő ~ig tartó 4 ill. 5 éves időszakot erről nevezték lustrumnak. A királykorban a kir-ok, a közt. idején kezdetben a konzulok, Kr. e. 443-tól a patriciusok közül választott 2 →cenzor, a cs-korban Itáliában konzulok, a prov-kban cs. biztosok végezték (Judeában Kr. e. 8-7: Quirinus szíriai helytartó). - A ~ok hivatali helyiségekben íródeákokkal és tanácsadókkal körülvéve maguk elé szólították a polgárokat, s mindegyiknek lelkiismerete szerint be kellett vallania (profiteri) nevét, korát, lakhelyét, atyja v. fölszabadítója nevét, családi viszonyait és adózó vagyonának értékét. A bevallást följegyeztették a megfelelő lajstromra, melyet külön vezettek az önálló nőkről, az árvákról és a ffiakról. A ~ megtörténte után a lovagokat és a polgárokat beosztották a megfelelő vagyonosztályba (classis). Az adólajstromot a praetoroknak, a katonakötelesek (17-60 é. közötti ffiak) névsorát a konzuloknak adták ki. - A ~hoz kapcsolódott a közerkölcsök felügyelete, s a jog, hogy a vétkeseket (nőket kivéve) erkölcsi büntetéssel sújtsák. Aki elhanyagolta v. eltékozolta vagyonát, családjáról nem gondoskodott, kicsapongó életet élt, rabszolgáival, gyermekeivel kegyetlenül bánt, annak neve mellé a lajstromon rovást tettek, s följegyezték a vétket. A büntetés lehetett nyilvános dorgálás, a lovagrendből való kizárás, alacsonyabb tribusba áthelyezés, minden tribusból való kizárás (ez a szavazati jog elvesztésével és tetszés szerinti adókivetéssel járt), agglegény adó, szenátorok elmozdítása. A köv. lustrum ~ai a megbélyegzést megsemmisíthették (restitutio in integrum). - A ~ tág fogalmához tartozott az államháztartás szabályozása is. A várható kiadások fedezésére ugyanis amennyiben a rendes bevételek nem fedezték, a ~ alapján vetettek ki rendkívüli →állami adót. Ezzel függött össze az áll. ingatlanok (vízvezeték, bánya) és bizonyos jogok (kikötés, halászat, vám) eladása v. bérbeadása, középületek építtetése és fönntartása. - A ~ eredetileg Rómára korlátozódott. Kr. e. 45: itáliai intézmény lett, s a →municipiumok főmagisztrátusainak a róm. ~ megkezdésétől számított 60 napon belül róm. formula szerint el kellett végezniük, s el kellett juttatniuk a róm. cenzorokhoz. - Augustus a Monumentum Anküranum tanúsága szerint Kr. e. 28, 8, és Kr. u. 14: rendelt el ~t. A 28. évi még a hagyományos, a 8. évi már egy új, az egész birod-ra kiterjesztett ~ volt, mely figyelembe vette az egyes prov-k sajátságait. A Kr. e. 8: végzett ~ volt az a „népszámlálás”, amely miatt Máriának és Józsefnek Názáretből Betlehembe kellett mennie. - 2. Jézus korában a rómaiaknak fizetett →adópénz (Mt 22,17.19), →templomadó. - 3. Mo-on a jobbágytelek pénzben lerótt évi adója. Összege és fizetésének határideje vidékenként változott. 1514: országosan évi 1 arany Ft-ban szabták meg, s minden nős férfit köteleztek rá, akár telkes jobbágy, akár zsellér volt. Ált. gyakorlat azonban nem lett. Leggyakrabban Szt György (IV. 24.) és Szt Mihály (IX. 29.) v. Márton (XI. 11.) napján szedték. A 18. sz. végén az →úrbérrendezéskor egységesítették: minden házzal bíró belső telek után évi 1 Ft. (füstpénz). - 4. a földesúrnak fizetendő bérleti díj és megváltáspénz. - 5. →választójog általánosságát korlátozó, a polgári államokban a 19. sz: gyakran alkalmazott intézmény. **

Kroll 1982:11. - Pecz II:394. - MNL I: 418.