magisztrátus (lat.): 1. az ókori rómaiaknál hivatali méltóság és hatósági személy. - a) A közt. idején voltak állandóan hivatalban lévő rendes, és megszabott idejű, rendkívüli ~ok. A saját hatáskörében minden ~ rendeleteket bocsátott ki, megsértőit büntethette és tanácskozásra hívhatta a népet. A ~ok hiererchikus rendben a szenátus felügyelete alatt álltak. - Az áll. hivatallal (munus) nem járt díjazás, kitüntetés (honor) volt, ami viselőjének sokszor sokba került. A ~okat azonban kitüntető jelek (→insignia), bíborszegélyű tóga, vesszőnyaláb, →lictor és →sella curilis, ill. tisztelet illette. A ~okat külön nem képezték, a pályázótól testi épséget és bizonyos életkort kívántak meg. 2 hivatalt egyszerre senki nem viselhetett. A hivatalok maximum 1 é. tartottak (kivéve a 1,5 é. →cenzorságot). A megválasztott tisztviselő hivatalba lépéséig csak designatus, 'kijelölt' volt, de már fel volt ruházva hivatala méltóságával. Kr. e. 153-tól jan. 1. volt a hivatalfoglalás napja. Év végén a ~ leköszönt. - b) A császárkorban a korábbi ~i intézményből csak a nevek maradtak meg: a ~ok a cs. segédei, ill. szolgái lettek. Hatáskörük lényegében a cs-tól kinevezett fizetett tisztviselőkre (→praefectusokra) szállt át. Nagy Konstantin cs. (ur. 306-337) jól fizetett udvari és áll., polg. és katonai tisztviselőkkel vette magát körül, akiket címekkel és kitüntetésekkel halmozott. Létrehozta a címzetes hivatalnokok rétegét (honorarii). A hatósági szolg-ban lévőket katonai szervezetbe fogta (officiales). A szenátus tekintélye megnőtt, de tagjai nagy anyagi terheket viseltek, az államügyeket külön államtanácsban (→konzisztórium) intézték. - 2. Mo-on a 15. századtól 1848-ig mezővárosok és szabad királyi városok lakosságot képviselő külső tanácsának, s az igazgató és igazságszolgáltató belső tanácsának végrehajtó szerve (→tanács). Illetékessége a város ter-én mindenre és (az egyh. személyeket kivéve) mindenkire kiterjedt. Élén a főbíró állt, helyettese a népszószóló. A ~ alárendeltjei az utcakapitányok, a tízházgazdák és a céhmesterek voltak. Külön jegyzője volt. A ~hoz tartozott: jegyző, adószedő, borbíró (a bormérést felügyelte), székbíró (a mészárszéket felügyelte), vásárbíró és révbíró. **

Pecz 1985. II:7. - MNL I:246; III:487.