Magyar Katolikus Lexikon > K > kézmosás


kézmosás (lat. lavabo, a lavatio manuum kifejezésből): az ember megtisztulásának ősi jelképe, az egészség és a tisztaság alapfeltétele. - Az ÓSz-ben megkülönböztették a ~ két módját: a a kéz megmerítése mosdótálban, ill. a víz ráöntése a kézre. Az előbbi az áldozatbemutatáshoz kötődött, az utóbbi étkezés, főként →lakoma előtt és közben volt szokásos. E rituális ~ok a belső tisztaság kifejezői is voltak  (Zsolt 26,6; 73,13; . 51,4.9). A talmudisták ezt részletesen szabályozták: a szükséges víz mennyiségét (min. 1,5 dl), a kézre öntés módját; elmulasztása botrányt okozott (vö. Mt 15,2 ). - A ~ átvitt értelemben az ártatlanság kifejezése (MTörv 21,1-9). Pilátus ~ával azt fejezte ki, hogy ártatlan az igaz Jézus vére ontásában (vö. Mt 27,24). - Az étkezéssel kapcsolatos ~ról 17. sz. adat van Comeniusnál: „A vendégek a gazdától bevitetvén megmossák kezüket a csurgó mosdóbul v. a vízöntő kannábul a mosdó avagy medence fölött, és kendenek (törülköznek) a kendőkeszkenyőbe, azután leülnek az asztalhoz a székeken”. →mosakodás. - A lit. előtti ~t szolgálja a a piscina, a kat. tp-ok sekrestyéjében v. a sztély D-i oldalán a fülkeszerű kialakítású vízkagyló. A →szentmisében 2 ~ van, a ministráns 2x önt vizet a miséző pap kezére: a fölajánlás végén a fenti jelentéssel mos kezet a pap, hogy ártatlanul közeledjék a misztériumhoz; áldoztatás után a pap az esetleg az ujján maradt morzsákat mossa a kehelybe. A főpapi misében külön kancsó szolgál a ~ra. **

KL III:67. - Strack-Billerbeck I:695, 1032.