Magyar Katolikus Lexikon > L > lakoma


lakoma (gör. agapé): bőséges ünnepi étkezés meghívott vendégekkel. - 1. A vallástörténetben. Az evés és ivás mint az élet egyik központi része, minden kultúrában átfogóbb, a puszta biológiai síkon messze túlnyúló összefüggésekben is ismert. Az ókorban a görögök és rómaiak úgy gondolták, hogy az istenek élete egyetlen szünet nélküli ~ az Olümposzon. E meggyőződésben a ~ nem dorbézolás volt, hanem a világ fölötti uralom jele (amit magához vesz az étkező, azt egyesíti magával, magához hasonlóvá formálja a nála alacsonyabbrendűt). Eredetileg a rómaiak több órás ~inak is az istenek utánzása, a sorsukban való részesedés volt a célja. A görögöknél a ~ ételei közül nem hiányozhatott a →méz, ált. valamilyen sütemény (szézámmagos lepény) formájában; a ~t italáldozat és jókívánságok zárták. - Jónéhány kultúrában a mindennapi étkezés maga is vallásos jellegű: benne megmutatkozik az ember alapvetően másra, főképpen az életet ajándékozó Istenre utaltsága. A közös ~, világnézettől és vallási hovatartozástól függetlenül, közös részesedés az életben: személyes kapcsolatokat indít és ápol, közösséget teremt. Ez egyformán érvényes a mindennapi életben az emberek, és a vallási életben Isten és az ember kapcsolatában. A ~ a békekötés, békéltetés egyik területe, mert azt fejezi ki, hogy valamennyien Isten ajándékaiból élünk, előtte egyek vagyunk. -

2. Izr-ben Jézus korában a menyegzői ~ vallási jellegét egy áldás adta meg, amelyet az ifjú párért imádkoztak egy kehely bor felett. A Szentírás szerint a ~ vigassága a legnagyobb öröm kifejeződése. Ezért a vőlegény barátai, akiknek az volt a feladatuk, hogy énekükkel s táncukkal szórakoztassák az ifjú párt, ilyenkor bizonyos vallási kötelezettségek alól fel voltak mentve (böjtölés, napi imádság). Jézus erre a szokásra hivatkozik, amikor Ker. János tanítványai megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek? Jézus így felelt: Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt. Akkor majd böjtölnek.” (Mt 9,14-15) - Az ÓSz-ben szövetségeket és szerződéskötéseket (Ter 26,30; 31,46.54), a király kikiáltását (1Sám 11,15), Isten szövetségkötését a népével (Kiv 24,11) ~val ünneplik v. pecsételik meg. Isten színe előtt tartani ünnepi ~t különleges találkozás és szövetségkötés jele Istennel (Kiv 24,11; Neh 8,10; MTörv 12,7). Izr. Isten népévé választásának ősi eseménye (szabadulás az egyiptomi szolgaságból) s annak évenkénti emlékünnepe szintén ~hoz, a →pászkához kötődik. Izajásnál a messiási kor jele és képe a zsíros falatok s a Sion hegyén rendezett ~, amit az Úr ad a népének. Emellett, az egyéni jámborsághoz tartozóan, Izr-ben rendkívüli jelentőségű a kultikus ~ másik formája: a hálaáldozati ~ (Toda). A konkrét életveszedelemből (betegség, üldözés stb.) megszabadult hívő ilyen ~t rendez annak kijelentésére, hogy életének új lehetőségét Istennek köszönheti és ezért hálásan köszönetet mond. Sok zsoltárnak ilyen hálaáldozati ~ a természetes környezete (Zsolt 22; 40; 51; 69). -

3. Az ÚSz-ben Jézus →Isten országát az ünnepi ~ képével tanítja (vö. Iz 26,6; Mt 22,1). A hasonlatokon túl azonban együtt is eszik-iszik az emberekkel, nemegyszer olyanokkal, akiket a többiek kitaszítottak maguk közül: betegekkel, vámosokkal stb. (Lk 7,36; 11,37; 19,1; Mt 9,9; 26,6); táplálja követőit, hogy evangéliumát hallgatni tudják (Mt 14,13; 15,32). A Jézussal ült ~ a megváltást és a mennyek országát adja az embernek, mely végérvényesen vele kezdődik el (vö. Jn 2,1). Ezért a ker-ek számára a ~ szó elsősorban az eucharisztikus ~t jelenti. Jézus →kenyérszaporításokkal ült ~i mint típus-antitípus-típus kapcsolódnak az →utolsó vacsorába, mely szentségi ~ és a szentmisében ismét csak előképe a nagy eszkatologikus ~nak. Az utolsó vacsora Jézus szenvedéséből és föltámadásából eredően üdvösségtört. esemény elővételezése és emlékünnepe, tehát nem egyszerűen folytatása és csúcspontja azoknak a ~knak, melyeket Jézus az emberekkel ült meg, s melyek föltámadása után az egyházközségekben esténként tartott ~kban (agapék) folytatódtak (1Kor 11,20), s karitatív célokkal is társultak (vö. Neh 8,10.12). - Néhány pléb-n ma próbálkoznak azzal, hogy a közösségi élet hasonló elemeit a szentmisét követő reggelivel, vasár- és ünnepnapokon agapékkal, s ehhez hasonlókkal újraélesszék. E próbálkozások gazdagítják a helyi közösségi életet, amennyiben a szolgálat szelleme hatja át őket, s nem a már meglévő kapcsolatok és barátságok ápolását szolgálják. A magányosokat, elváltakat, az élet peremére sodródtakat, problémás csoportok tagjait (menekültek, vendégmunkások, munkanélküliek, kábítószeresek és azok hozzátartozói stb.) is el kell érni velük. **

Schütz 1993:224.