Kyrie eleison (gör.; lat. Domine, miserere, 'Uram, irgalmazz!'): 1. →akklamáció, a vallásos ember alapvető megnyilatkozása Isten előtt, a →bűnbánat közösségi (irgalmazz nekünk!) és egyéni (irgalmazz nekem!) formulája. →Küriosz - Az ÓSz-ben, főleg a Zsolt-ben, az egyéni változat nagyon gyakori (4,2; 6,3; 50,1), a prófétáknál inkább a közösségi ~ hangzik fel (Iz 33,2). Az ÚSz-ben a „Dávid Fia, könyörülj rajtunk” formula felel meg a ~nak. A farizeus és a vámos példabeszédében a vámos a ~t mondja (vö. Lk 18,9-14). - 2. az Egyházban liturgikus akklamáció. Első emlékei a 4. sz-ból valók (→Aetheria tudósítása Jeruzsálemből). a) Ny-on a →szentmise állandó része a bevezető bűnbánati rész (→confiteor) végén, a →Dicsőség a magasságban Istennek előtt. Nagy Szt Gergely p. (ur. 590-604) a sztmise elején imádkozott →litániát rövidebbre vette, s bevezette a Christe eleison formulát (a karvezetőnek figyelnie kellett, hogy a celebráns mikor int, hogy fejezzék be a ~ ismétléseit). - A 8. sz-tól rögzült a Kyrie eleison-Christe eleison-Kyrie eleison forma, melyben minden tétel 3x ismétlődik. Ez kifejezi, hogy az akklamáció a Szentháromság irgalmát kéri, s a →kilenc angyali kar (3x3) szavához kapcsolódik. Annak emlékeként, hogy az első századokban a liturgia nyelve Rómában is a gör. volt, a ~ egészen a népnyelvű lit. bevezetéséig, 1969-ig megmaradt gör., ~ formában. - b) a →litánia bevezető (és befejező) fohásza, melyet az →előimádkozó mond („~, Christe eleison, ~”) és a nép megismétel; ill. a Szentháromságra vonatkozó könyörgések válasza. - 3. a zenében a ~ a misekompozíciók 1. tétele. **

Onasch 1981:235. - Brockhaus II:374. - KEK 2614.