Korinthosz, Korintus: ókori görög város Isztmosztól és a mai csatornától 8 km-re délnyugatra. - Kr. e. 1000 u. alapították annak a településnek a helyén, mely a Peirene-forrás körül alakult, s egészen a 4. évezredig visszavezethető. Első virágkorát a Kr. e. 6. sz: a tirannusok korában élte, a 2. virágkort a hellén idő jelentette Kr. e. 146-ig, amikor a rómaiak lerombolták. Miután egy évszázadig néptelen és elhagyatott volt, Julius Caesar Kr. e. 44: a romokra ráépítette Colonia Laus Julia Corinthiensist. Ez lett a főv-a a Kr. e. 44-től szenátori tart-nyá lett és ezért prokonzul (ApCsel 18,12) által kormányzott Achajának. Igen kedvező fekvésének köszönhetően (2 kikötő közé esett, K-en Kenkrea, Ny-on Lehaion) a hellén fszg. legnagyobb kikötővárosa és a K-et Ny-tal összekötő út találkozópontja lett. A város kirívó gazd. ellentétekről (lakosainak 2/3-a rabszolga volt) és erkölcstelenségéről volt ismert. A korintusi lány egyértelmű volt a laza erkölcsű lánnyal; korintusi módon azt jelentette, hogy 'kicsapongó életet élve'; a későbbi komédiákban a korintusi olykor az iszákossal volt rokon értelmű. Mindez összefüggött azzal, hogy az Akrokorinthoszon az Aphrodité-szentély a tp. prostitúció közp-ja volt; Strabo szerint kb. 1000 nőre tehető a →hierodulák száma. A színház romjai közt fölfedeztek egy dór feliratot (korfan, a. m. 'lány'), mely arra enged következtetni, hogy a hieroduláknak külön helyük volt a színházban. Így hiteles a jellemzés, melyet Pál ap. a ~ban írt Róm 1,18-32: adott az akkori pogány világról, egybehangzóan a 1Kor 5,1; 6,9-20; 10,8; 2Kor 7,1 sorokkal. ~ lakossága kevert volt, főleg gör-ök és keletiek lakták, de mint róm. tart-ban sok róm. is lakhatta, s a zsidók és →prozeliták száma sem lehetett jelentéktelen (vö. Apcsel 18,4). - Vallási szempontból is vegyes képet mutat: a zsidóság mellett a pogányság sajátos keveréke lehetett a hellén és a K-i vallásoknak; ezt a különféle tp-ok és szentélyek is tanúsítják (Melkart, Ízisz, Szerapisz, Zeusz, Apolló, Aphrodité, Aszklepiosz, Kübele). - Pál ap. több ízben meglátogatta ~t (18,1-18: 49 végétől 51 közepéig; 3 hónapot töltött ~ban 57 végén v. 58 elején). Ezen túlmenően a 2Kor 1,23; 2,1; 12,14.21; 13,1 alapján feltételezhető egy „könnyek között” tett rövid látogatás. A 2Tim 4,20 pedig biztosan föltételez egy további látogatást Pál róm. fogsága után. Az ApCsel 18 és egy töredékes felirat említ egy zsinagógát, de eddig nem sikerült a nyomára bukkanni. A Pál ap. által mellékesen említett húscsarnokot (1Kor 10,25) megpróbálták azonosítani egy piaci rommal, nem messze a régi agorától a Lehaionba vezető nagy út mentén, v. az agora D-i oldalán talált üzletekkel. Az agorának volt egy pol. (szenátusi épületek stb.) és egy gazd. negyede; a kettőt üzletsor választotta el, ennek közepén állt a bírói szék, a helytartó bírósága. Ha nem is magában ~ban, de az isztmoszi szentélynél volt egy versenypálya is (vö. 9,24; →gimnázium). A Pál ap. környezetébe tartozó ~i személyekről, akiket az ApCsel 18,1 és a 2Kor említ, nem lehet közelebbit tudni; a város kincstárosa, Erasztusz (Róm 16,24) sem azonosítható azzal, aki egy felirat tanúsága szerint a saját költségén járdát csináltatott. **

BL:1030.

Korinthosz, Corinthus: címzetes érsekség. - A Szt Pál által alapított ppség 732-ig egész Achaia tart. érs. székhelye volt. A 12. sz-tól 1833-ig Peloponnészosz gör. ort. exarchátusa, 1852: egyszerű ppség. 1204-1458: lat. érsség 8 suffr-sal. 1458-tól c. érsség, területe az athéni érsséghez tartozik. **

LThK VI:554.