Magyar Katolikus Lexikon > K > Kolosszeiekhez írt levél


Kolosszeiekhez írt levél, Kol: protokanonikus újszövetségi irat, Pál apostol levele, a →fogságban írt levelek egyike. - I. Keletkezése. Megírásához a kolosszei egyh. alapítójának, Epafrásznak (1,4-9) közlései szolgálhattak indítékul: Epafrász a nehézségek és tévedések fölszámolása érdekében Páltól kért tanácsot, mivel azonban egy ideig még ott maradt Pálnál, Pál levelet írt, jóllehet még nem látogatta meg a kolosszeieket (2,1). Vsz. Rómában, az első fogság idejében (61-63) készült. - A ~ eredetiségét eleinte vitatták; az ellene irod. szempontból fölhozható érvek nem nyomnak annyit a latban, mint az Ef elleniek, de mivel az Ef és a ~ irodalmilag nagyon közel áll egymáshoz, irod. szempontból nem szabad őket szétválasztani; ezért a nehézségekre nézve →Efezusiaknak írt levél. Később inkább a vallástört. problémákra mutattak rá. F. C. Baur szerint a ~ →gnoszticizmusra valló elemeket tartalmaz, ezért a 2. sz-ból kell eredeztetni. A közelebbi vizsgálat során azonban kiderült, hogy nem hivatalos formában a gnoszticizmus sokkal régebbi, már a kerség előtt is föllelhető, így Baur érve elesett. Holtzmann a hagyományos fölfogáshoz tért vissza: szerinte a ~ Páltól való, de némely fejezetét az Ef szerzője toldotta bele. Ennek a föltevésnek azonban ellentmond a szöveg szigorú egysége. Így végül egyre többen foglalnak állást a ~ eredetisége mellett. - II. Tartalom. A kolosszeiek tévedéseit a 2. f-ben lévő utalások alapján a következőkben lehet összefoglalni: 1. nem a kinyilatkoztatásra támaszkodó hitbeli tudásra, hanem spekulációval megszerezhető tudományra törekedtek; 2. aszkézisük részben a zsidó törv. megtartását jelentette (2,11.16.21.23), de ezenkívül pl. a szeszes italtól való tartózkodást is megkívánta (2,16;. Róm 14,21); 3. túlzásba vitték az angyalok kultuszát (2,8.20: a világ elemei, azaz föltehetően olyan angyalok, akik a természet erőinek irányítására voltak hivatva). Az 1. és 2. közötti összefüggés kézenfekvő: az a gondolat, hogy az étel-ital élvezetéről való lemondás elősegíti az ismeretekben való gyarapodást, széles körben elterjedt nézet volt az ókorban. A törv. megtartása és az angyalok kultusza közti összefüggésre nézve →angyalok. Pál ezekkel a téves nézetekkel Krisztus abszolút fölségét és tekintélyét állította szembe. Benne lakik az isteni élet teljessége (1,19; 2,9), és ezért más közvetítő nem is jöhet szóba. Ő uralkodik az egész mindenség (kozmosz), így az égi hatalmasságok fölött is (1,16; 2,10). Legyőzte őket és békességet szerzett (2,15; 1,20), alávetette magát az általuk védett törv-nek, és ezzel megsemmisítette a törv-t (2,15;. Ef 2,15; Gal 3,13; 4,4). A ker-ek, akik mint a Fővel összetartoznak vele (1,18; 2,19), részesei ennek a szabadságnak, ugyanakkor a Krisztushoz tartozásból adódik az a követelmény, hogy újjászületett, új emberként éljenek (3. f.). - A tartalomból érthető a levél fölépítése: a bevezetés (1,1-14) után a ~ a) Krisztus uralmát tanítja a szellemi világ fölött (1,15-2,3); b) a polemikus rész a tévtanoktól való óvakodásra int (2,4-23); c) a gyakorlati részben azokat a következtetéseket vonja le az ap., melyek a hívők Krisztussal való egységéből adódnak (3,1-4,6). A befejező rész (4,7-18) személyes közléseket, üdvözleteket és áldást foglal magában. **

BL:1026.