Magyar Katolikus Lexikon > J > joachimitizmus


joachimitizmus: apokaliptikus történelemteológia. - Szerzője: →Joachim da Fiore, aki a teremtés 7 napját követő 7 tört. korszakban gondolkodó szemléletet úgy formálta át, hogy 7 ósz-i korszakkal 7 úsz-it állított párhuzamba. Miként az ÓSz-ben 7 x 6 = 42 nemzedék volt (vö. Mt 1,1-17), uennyivel számol az ÚSz idején is, és Krisztus életkorának megfelelően 30 éves nemzedékeket véve alapul 42 x 30 = 1260 évre becsülte az Egyház idejét. Az ÓSz az Atya ideje volt, a Fiú ideje az Egyház 1260 éve; ezt fogja követni a Szentlélek időszaka. Az első 1260 év Péter, az utána köv. időszak János egyházáé. A 3. kort a szerz. tökéletesség, a szegénység, a béke és az erények tökéletes megvalósulása jellemzi. Az idők végén megtérnek a zsidók, létrejön az egység az elszakadt görögökkel is. E korszakot Szt Benedek kezdte előkészíteni, és Joachim új r-jével, a →floriánusokkal született meg. - A ferences mozg. 1240 k. került kapcsolatba a ~sal. Legszélsőségesebb tagjai magukra alkalmazták tanítását (→fraticelli, →spirituálisok). Cola di Rienzo a ~t átültette a pol-ba, s ezzel elindította az újkori pol. messianizmust. A ~ Hegel, Schelling s néhány orosz gondolkodó tört-szemléletét is befolyásolta. A 3. birod. és az „új vezér”, a duce eszméje a 20. sz: is hatott. →kiliazmus **

LThK V:975.