jelenés (gör. phaineia, lat. apparitio): természete szerint érzékelhetetlen valóság láthatóvá válása. Az érzékelhetetlenség oka a megjelent valóság szellemi mivolta vagy fizikai távolsága (→érzékelés, →érzékelhetőség). - A ~ alanya lehet 1) Isten (→teofánia); 2) angyalok (vö. Tób 5,5; Lk 1,11: Gábriel Zakariásnak, 1,26: az →angyali üdvözletben Máriának; Mt 28,2-7; Mk 16,5-7; Lk 24,4-11; Jn 20,12-13: Jézus üres sírjánál az asszonyoknak; ApCsel 12,7); 3) gonosz szellemek (vö. Mt 4,3-11: →Jézus megkísértése); 4) megholtak lelkei (vö. Mt 17,3: a →színeváltozáskor Mózes és Illés): 5) tárgyak (vö. Dán 5,5: a →Mené tekél parszint fölíró kéz). - A ~re pontos magyarázat nincsen. A magasabbrendű szellem azonban, még a teremtett is, bizonyos határig hatalmában tartja az anyagot. Az isten~ (teofánia) mögött az isteni akarat áll, a jó szellemek megjelenését Isten akarja és megengedi; a gonosz szellemek megjelenését Isten megengedi (→mágia, →okkultizmus). A ~ átmeneti és lazább kapcsolatot jelent a szellem és az anyag között, mint a lélek és a test, v. Krisztusban a →hüposztatikus egység. A ~ a →látomással (és az →álommal) szemben reális valóság (ezért állatok is láthatják: MTörv 22,23; →Bálaám szamara). Nem mindig lehet a kettőt egymástól megkülönböztetni (a →Jelenések könyve valójában nem ~eket, hanem látomásokat és kinyilatkoztatásokat tartalmaz). - Föltámadása után Jézus Krisztus meg~ei tették a választott tanúkat képessé tette arra, hogy hitelesen bizonyítsák az evang. igazságát: vö. Mt 28,9-10.16; Mk 16,9.12.14; Lk 24,13-32 (→emmauszi tanítványok); 24,36-51; Jn 20,14-18 (Magdolnának); 20,19-23 (húsvétvasárnap este a 10 ap-nak); 20,24-29 (a 11 ap-nak); 21,1-23 (Tibériás tavánál). - Az Egyh. nem követeli meg a minden ~ hittel való elfogadását, de a ~ elvi lehetőségét nem szabad tagadni. A ~ek között különös jelentősége van a →Mária-jelenéseknek, melyek közül legismertebbé a →fatimai jelenések és Lourdes vált. →Medjugore **

BTSz 1976:904. (s.v. megjelenés)