teofánia (gör. theophaneia, a Theosz, 'Isten' és phainó, 'megmutat' szavakból): Isten látható alakban való megjelenése. - A szó az ÓSz-ben jelöli Istennek v. szellemi lényeknek jelek formájában való közeledését, az ÚSz-ben Istennek, az Atyának a megnyilatkozását népe körében. A vallástört. is beszél az istenségek valamilyen megnyilatkozásáról (→epifánia), még ha azt tört-ileg nem is akarják rögzíteni. Az ósz-i elbeszélésben a ~ rendszerint tört. fordulóknál játszik szerepet (Mózes meghívása, Kiv 2; a próf-k meghívása, Iz 6; Ez 1), olykor nem különböztetik meg a látomástól. Isten így ad ígéreteket (Ter 17,18,28; Bír 13; 1Kir 19,10). A pusztai vándorlás (Kiv 13) és a honfoglalás (Józs 5,13) egészen az ilyen megnyilatkozások hatása alatt áll. A csúcspontot a Sínai-hegynél lejátszódó kinyilatkoztatás jelzi (Kiv 19). Az ÓSz-ben tehát a ~ az üdvtört. tartozéka, s ez hiányzik a pogány mitológiából. Igazi nagy ~ lesz majd az ítélet, ahol Isten végleges igazságot szolgáltat (Jahve napja, Ám 5,18). A ~ bárhol és bármikor lejátszódhat, de az ÓSz tört. környezetbe állította; kísérő jelei: felhő, tűz, füst, kerubok szekere, angyali v. emberi alak. A jeleket szavak kísérik: ne félj, vedd le sarudat, mondd meg... stb. A zsoltárok ezekből a jelekből költői képeket csináltak Jahve közeledésének szemléltetésére (pl. Zsolt 24). Olykor kultikus vonásokat is fölfedezhetünk a leírásban. Az idők folyamán kialakultak a termfölöttiségnek és a szokatlanságnak a jelei és nevei. Az ember félelemmel és rettegéssel áll a jelek előtt. Él az ősi sejtelem, hogy aki Istent ilyen formában látja, az nem maradhat életben. Az ÚSz-ben ~ kíséri Jézus keresztségét (Mk 1,9-11), s jelzi a megváltás idejének elérkezését. A színeváltozás Jézus küldetésének igazolása volt. A felhő, Mózes és Illés megjelenése azt célozza, hogy Jézusban az ósz-i jövendölések teljesedtek. G.F.

LThK X:86. - BL:1788.