Magyar Katolikus Lexikon > J > jegyesi szeretet


jegyesi szeretet: 1. egy férfi és egy nő kölcsönös vonzódása egymáshoz az életreszóló elkötelezettség szándékával és igényével. Ősmintája Isten és a lélek közötti ~ (→jegyesmisztika, →szeretet, →szerelem). - A ~ természetéből következően a beteljesedés felé tart, ami a →házasságban valósul meg. A ~ tehát föltételezi a házasságkötés komoly szándékát. Jóllehet a →jegyesség nem fölbonthatatlan kapcsolat, a jegyeseket mégis a házasság alapját képező tökéletes önátadásra és elfogadásra készíti föl; a ~et épp ez különbözteti meg az átmeneti jellegű, éretlen érzelmi megnyilvánulásoktól. Ha a ~ elmúlik, ez annak a jele, hogy a két ember még nem volt érett a tartós emberi kapcsolatra, szeretetük nem volt ~. - A ~ érlelője és próbája a szeretett lénnyel (testével és lelkével, jó és rossz tulajdonságaival, személyiségével és szokásaival) való ismerkedés, melynek sajátos ideje a →jegyesség. Annak a megismerési folyamatnak, mely egy teljes életen át gazdagodik, a ~ igen fontos állomása: több testi gyöngédséget, közeledést foglal magában, mint a megelőző idők, ugyanakkor az egymás iránti figyelmességnek és az ebből született önfegyelemnek is nagy iskolája. A ~nek méltósága van, amit tudatosan őrizni kell ahhoz, hogy valóban alapja és kiindulópontja lehessen a házasság gyümölcseinek. - 2. a tökéletes →istenszeretet képe (→jegyesszimbolika), ami sajátos formában valósul meg a szerzetesi életben és a papságban, melyet egyedül Isten szerelméért vállal a lélek (→szerzetesség, →cölibátus). E ~ a tökéletes →istenfélelem forrása: a lélek, aki Isten jegyese, nem a büntetés miatti félelemből kerüli a bűnt, hanem a ~ miatt: hogy meg ne bántsa azt, akit szeret. Az Isten és a teremtménye közötti ~ a lélek számára a mennyországba való megérkezéssel, a Bárány menyegzőjén (vö. Jel 19,7.9), az Istennel való tökéletes egyesülésben teljesedik be. **

Schütz 1993. - FC - MD - VC