Magyar Katolikus Lexikon > J > jó halál


jó halál (gör. euthanaszia, lat. mors bona): a földi élet →kegyelem állapotában történő befejezése, olyan →halál, mely után a lélek a →tisztítótűzön át (v. közvetlenül) Isten látására, a mennyek országába érkezik (→színelátás). A ~ tehát nem a szenvedésektől mentes halál, amint ezt az →eutanázia 20. sz. ideológiája hirdeti, hanem az élet tökéletes befejezése, a halál tudatos, érett fogadása. - A ~ föltételezi a halálra való fölkészülést, melyben kiemelkedően fontosak a szentségek (→gyónás, →Eucharisztia, →betegek kenete), ill. ha ezekhez nem tudna hozzájutni a haldokló, akkor a →tökéletes bánat. Ezek előkészítenek az →ítéletre és az Istennel való végső találkozásra. - Az élet rendezett befejezéséhez tartozik bizonyos földi dolgok értelmes elrendezése (család iránti kötelességek, jogi ügyek lezárása, harmadik fél iránti kötelezettségek megoldása, →végrendelet, stb). - A ~ megkívánja az egymásra figyelést és törődést, az imádságos kapcsolatot a magányos, halálához közeledő emberrel, segítséget a szentségekhez jutásban. A →haldoklóval való törődés az →irgalmasság (lelki) cselekedetei közé tartozik, nem egy szerzetesrend fölvállalta központi v. részfeladatként (→kamillánusok, →irgalmasok, →Szeretet Misszionáriusai, →Teréz anya). - Jóllehet az ember részéről kihagyhatatlan a tudatos készülődés, a ~ elsődlegesen kegyelem, az embert teremtő és hazaváró Isten ajándéka. A ~ kegyelméért a ker. hagyományban naponta imádkoztak, rendszerint az esti imában. A napot befejező →completorium zárófohásza: „Nyugodalmas jó éjszakát és ~t (tökéletes befejezést) adjon nekünk a mindenható Isten”. - A misztika ter-én a ~ az Isten iránti szeretet várva várt beteljesedése, a tökéletes egyesülés végső állomása. **

Bosco Szt János: A ~ gyakorlata. Rákospalota, 1944. - Charta 1995:34.