Magyar Katolikus Lexikon > I > isteni erények


isteni erények, teológiai erények: az egyházatyák szóhasználatában a →hit, →remény, →szeretet erénye (1Kor 13,13). - Azért nevezzük isteninek őket, mert forrásuk, tárgyuk és céljuk a háromságos egy Isten. Az ember képességeit alkalmassá teszik arra, hogy részesedjen az isteni természetben (vö. 2Pt 2,4). Fölkészítik az embert arra, hogy élete kapcsolatban legyen a Szentháromsággal. - Az ~ alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik azokat. Isten önti a lélekbe, hogy az ember az Ő gyermekeként tudjon cselekedni és kiérdemelje az örök életet (→istengyermekség). A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben. **

KEK 1812-13.