Magyar Katolikus Lexikon > I > instrumentalizmus


instrumentalizmus (a lat. instrumentum, 'eszköz' szóból): ismeretelméleti irányzat, amely az ismereteket (fogalmakat, ítéleteket) csupán eszköznek tekinti az életben való előremenetel vagy a boldogság elérése érdekében. - Leginkább az →utilitarizmussal rokonítható. Kiterjedhet a mindennapi tapasztalatok, de az egyes tud-ok ter-ére is. A metafiz. szokásos kérdései: lét és szellem, valóság és gondolkodás összefüggése stb. kívül esik érdeklődési körén. Az →igazság itt nem az értelem és a dolgok egybecsengése, mint a hagyományos megközelítésben, hanem csupán eszköz valamilyen cél elérésére, igazságtartalmát az igazolja, ha sikerre vezet, ha megvalósítható. Főleg W. James és J. Dewey →pragmatizmusa és H. Vaihinger →fikcionalizmusa képviseli. Cs.I.

LThK V:715.