Magyar Katolikus Lexikon > I > imaélet


imaélet: a folyamatosan és rendszeresen végzett →imádságok rendje, mely az ember egész életét meghatározza. Az ~ a →kegyelem állapotának föltétele, a →vallásosság erényének megnyilvánulása. - Mivel az →ember szellemi term-e szerint transzcendens lény, életének minősége függ az ~től. Nem ker. ember számára az ~ első csírája lehet az élet alapvető kérdéseiről, így az Isten létéről való szabad és elfogulatlan →gondolkodás. Az ~et a ker. ember számára a család közvetíti. A kialakult ~ az imádságban való állhatatosság: bizonyos imádságok és imádságos gyakorlatok ismétlődése. A napszakokhoz és napi történésekhez alkalmazkodó imák (reggeli és esti, evés előtti és utáni ima, a munka megkezdése és befejezése alkalmával mondott rövid fohász stb.) a 24 órás napot képesek egyetlen összefüggő imádsággá, azaz Isten jelenlétében megélt nappá tenni (belső ima). Felnőtt ker. ~e abban áll, hogy mindig Isten jelenlétében és vele közösségben él. Ez a keresztség által lehetséges, melyben egyek lettünk Krisztussal (vö. Róm 6,5). - Az ~ és a felebarát segítése kölcsönösen támogatja egymást: az ~ből születik a →szolidaritás és a felelősségérzet a másik ember üdvössége iránt; és a másik ember szolgálata visszahat az ~re, erősíti, táplálja azt. - Az ~nek közösségi természete is van: a család elsődleges közösségében és az egyh. közösségben folyik. Az ~ középpontja a →vasárnap a szentmisével. A liturgikus év a nagy ünnepeivel az idő alapmértéke a ker. ~ben. - Minden ~ közös alapvető vonása a szív összeszedettsége. Az ~ az →életállapotok szerint különböző. Az egyes szerzetesrendeket ~ük szerint is meg szokták különböztetni (→aktív szerzet, →szemlélődés). **

KEK 2696-99.