Magyar Katolikus Lexikon > I > imám


imám (ar. 'elölhaladó, elöljáró'): vallási terminológia az →iszlámban, szellemi, erkölcsi vezér. - Az iszlám megjelenése előtt a szó jelentése: karavánvezető. Az iszlámon belül a →szunniták szerint az ~ a hívők gyülekezetében imavezető, elöl-imádkozó volt. Az első ~ maga →Mohamed volt. Halála után e feladat automatikusan utódaira, a →kalifákra, majd a muszlim birod. növekedésével a ter. kormányzókra szállt. - A →síitáknál más jelentést nyert a szó. Szerintük az iszlám alapítójának halála után a funkció mint az isteni akarat kifejezője Mohamed egyetlen élő gyermekének, Fátimának (a név jelentése: 'gyermekét elválasztó anya') a férjére, Alira, a 4. kalifára szállt. - E vélekedés megosztotta a muszlimokat. Egyesek (pl. a Jemenben élő →zajditák) szerint az ~ az egyedüli hiba nélküli, csalhatatlan, tévedhetetlen vezető, Ali leszármazottja, akit Alláh segítségével választottak ki Ali családjából. A síiták erősen megosztottak abban, hogy 7 v. 12 ~ot ismernek-e el. Így vannak hét imámosok v. más néven iszmailiták (ez a kisebbség), ill. tizenkét imámosok. - Az 1960-as évek elejéig Jemen imámátus volt, melynek élén az ~ egy személyben volt állami és vallási vezető. - A kk-ban a római pápát (ar. Baba Ruma) a ker. Egyh. ~ja (~ al-bi at masihiya, 'a Messiás ~ja') terminológiával illették. F.I.