Magyar Katolikus Lexikon > I > illat


illat (lat. odor): a →szaglás tárgya, az →orrban kiváltott kellemes érzés. Ellentéte a szag és a bűz. - 1. Az ~ az →érzéki megismerés fontos eszköze. Az ember természete szerint keresi a jó ~ot, melynek hordozója (személy v. tárgy) magára vonja figyelmét. Az ~nak fontos szerepe van a kulturált, egészséges táplálkozásban és az emberi kapcsolatokban egyaránt. Az emberi test természetes, tiszta ~a sajátos, egyéni adata a személynek. Kellemes, jellegzetes ~a van mindennek, ami tiszta (ruha, lakás). - Füvek, virágok, fűszerek fölhasználásával az ember mindig igyekezett tudatosan is befolyásolni környezetének ~világát. Ezt a természetes anyagokra épülő, finom, olykor (főként K-en) művészi jegyeket sem nélkülöző kultúrát a 20. sz. végére a különféle mesterséges ~keltő anyagok szinte teljesen háttérbe szorították a gazd. érdekek miatt. A különféle dezodorok, kozmetikumok nemcsak a környezetre károsak, hanem az emberi kapcsolatokat is befolyásolják, mivel a divat által meghatározott tömegtermékekbe belefullasztják a személy sajátos, csak őrá jellemző ~át; tulajdonképpen a személy személyhez kötődését, →én-te kapcsolatát gyöngítik. - Emellett a városi élettel járó nagy veszteség, hogy a természetből kiszakított ember a fű, fa, virág~a helyett folyamatosan a rosszal találkozik (benzingőz, por és más szagok, bűzök), ami idegességhez, belső nyugtalansághoz vezet. - 2. A Szentírásban az ~ anyagtalansága és örömszerző jellege miatt alkalmas arra, hogy áldozati ajándék legyen (→illatáldozat). Isten számára jó ~ az igaz ember áldozata (Ter 8,21; Lev 1,9; Ez 20,41). Izsák az istenáldotta mező ~át érezte Jákobon (Ter 27,27). Az Én-ben az ~ a menyasszony és a vőlegény egymásra találását segíti (1,3; 4,11). - Átvitt értelemben a fahéj, balzsam, mirha, galbanum, storax, tömjén ~a az isteni bölcsesség képe (Sir 25,15). Krisztus jó ~ú áldozatul ajánlotta föl magát értünk (Ef 5,2); az Ő jó ~a a hívőknek az élet, a hitetleneknek a halál ~a (2Kor 2,15-16). **

BL:1353.