Magyar Katolikus Lexikon > I > írás


írás: a →beszéd rögzítésére alkalmas jelrendszer. - I. Az ókorban: →hieroglifák, →ékírás, →Ugarit, →héber nyelv, →bibliai kéziratok. - A zsidóság számára az Isten szavát őrző ~ szent volt (→kőtáblák, →Tóra), Isten népe számára a kiválasztását és meghívását (MTörv 4,2; 8,11; 31,9), hűsége v. hűtlensége alapját örökítette meg. Az ~ értelmét az →írástudó közvetítette. - A →Mené tekél parszin szavakat →Baltazár király lakomáján a megjelent emberi kéz ujjai írták a palota falára (Dán 5,1-6,1). - II. Az ~hordozó anyaga. ~ céljára kezdetben cserépdarab (→osztrakon), agyagtábla (ékírás), bőr, →papirusz, →pergamen szolgált; de ritkábban fémre (1Mak 8,22; 14,18; Jób 19,24; 3Q15), fára (Iz 8,1; 30,8; Ez 37,16), sőt kőre (csak emlékkőre: Kiv 32,15; MTörv 4,13; 27,2; Józs 8,32; Jób 19,24) is írtak. A fát az ősi időkben meglehetősen gyakran használták ~ céljára; amikor az ék~ még hieroglifikus korszakát élte, fát használtak hozzá. Minthogy azonban Mezopotámia szegény volt fában, áttértek az agyagtáblákra. Fatáblácskákat az egyiptomi ~ gyakorlatából is ismerünk. Mivel Krétában csak a gazd. életből maradtak meg különféle rövid szövegek, föltehető, hogy az egyéb tárgyú, hosszabb szövegeket kevésbé időálló anyagra, pl. fatáblákra írták (→Bar Kohbának 15, 1960: megtalált levele közül egy fára volt írva, a többi papiruszra). A 10-11 sz. után: pergamen, a 15. sz. után: →papír. →írásbeliség, →írástörténet, →írásjel B.I.

Bogdán István: A levtári és kvtári anyag alkotóelemei. Bp., 1961. - BL:692. - M. Herold 1984:606. (Bogdán István: Az írásbeliség anyagi-technikai alkotóelemei)