🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > írástudó
következő 🡲

írástudó (lat. scriba): a Szentírás ismerője és tanítója Izraelben. - Az ~ eredetileg azt jelenthette, hogy írni tud, azaz képes a Szent Könyveket betűhíven lemásolni. Mivel az írnokok a másolás során a szövegek tartalmával is mindenki másnál közelebbi kapcsolatba kerültek, a szöveg magyarázóivá is váltak. Ebből született a szó később általánossá vált értelme: a Szentírás ismerője, magyarázója. Ezdrás az első, akit az ÓSz ~nak mond (7,10): „Ezdrás arra szentelte magát, hogy tanulmányozza és átadja az Úr Törvényét, és egész Izraelt oktassa a Törvényre és a jogra”. Az átadja héber megfelelője, a daras kettős jelentésű ige: 'tanítást tovább adni' és 'tanítást értelmezni'. Az ~k mellett ott voltak a már az Ezd 8,16: említett mebinim, 'tanítók' (a m. Bibliában: józanul gondolkodó férfiak), akiknek a nép oktatása volt a feladata. - A Misna Atyák mondásai traktátusa említ egy bizonyos Igaz Simeont, aki vsz. Kr. e. 300 k. főpap volt, és egy szokoti Antiogonoszt, majd utánuk 5 pár ~t, akik 5 nemzedéket képviseltek, és az 5. pár Hillel és Sammai. A köv. nemzedék már a →tannaiták. - Jézus idejében az ~k és a tannaiták párhuzamosan tevékenykedtek. Az evang-okban gyakori az ~k és →farizeusok szókapcsolat, de nehéz pontosan elkülöníteni az ~kat, tannaitákat és farizeusokat. Gyakran úgy tűnik, hogy ugyanazt a csoportot nevezik hol egyik, hol másik néven. Az ~k egy része a farizeusok, más részük a →szadduceusok közé tartozott. - Az ~k új vezető rétege a polgárság és a középosztály mindenfajta hivatási ágából származott. A Misna ezért beszél az ~k között olaj-, bor- és egyéb kereskedőkről, a legkülönbözőbb ágakban dolgozó kézművesekről, szabókról, tetőfedőkről és sátorkészítőkről. →Hillel, Heródes korának (Kr. e. 36-7) leghíresebb ~ja favágó, azaz napszámos volt. - Az ~k igen fontos szerepet játszottak a nyilvános életben. Hatalmuk a tudáson, a →Törvény ismeretén nyugodott. Az ~k közé csak azokat avatták be, akik előzőleg hosszú éveken át tanultak. A tanulmányok főleg a szombati nyugalom, a tizedek és a törvényes tisztaság témáit ölelték föl. Jézus idejében a babiloni diaszpóra tanulmányi házai mellett Jeruzsálem volt a teol-jogi tud-ok fellegvára. Magának Hillelnek, aki Babilonból jött fel Jeruzsálembe, 80 tanítványa volt. A tanítványok a mestertől nemcsak az isk-ban, hanem a mindennapi életben is tanultak: szokásait, életstílusát, sőt egyes mozdulatait is átvették. A tanítványból 40 éves korában lehetett ~. Ettől fogva illette meg a „Rabbi” megszólítás, s hosszú, négy bojttal díszített talárjáról lehetett ráismerni az utcán. - Aki ~ lett, az előtt megnyílt az út a jogi, hivatalnoki és tanári pálya magasabb állásai felé. Csak ~nak volt arra lehetősége, hogy a főpapokon és az arisztokrácia tagjain kívül a →főtanácsban helyet kaphasson. Érthető, hogy mint régen a prófétáknak, a nép szemében az ~knak határtalan becsületük volt, hiszen ők tanították és hirdették Isten akaratát az embereknek. Szavuknak feltétlen hitele volt. De főleg a farizeusi közösségek voltak azok, melyek a farizeusok közül való ~kat feltétel nélkül követték. Ha valaki jámbor életet akart élni, annak az ~khoz kellett igazodnia. - A farizeusi ~k egyik alapelve: „Építs kerítést a törvény köré!” Ezzel a törvényt virágos kerthez hasonlították, amelyben a legdrágább virágok nyílnak, ahová semmi körülmények között sem lehet belépni, éppen ezért bizonyos távolságban tőle kerítést kell húzni. Ha valaki ezt a kerítést, akár csak tudatlanságból, megsérti, magát a kertet még nem is érintette. Ezért a törv. köré a sok aprólékos szabály kerítését rakták. - A kerítést jelentő előírások és a megtartást segítő szabályok mellé jöttek még az atyáktól származó szóbeli hagyományok (Mk 7,3), melyeknek a közösségi és vallási életben egyre nagyobb lett a jelentősége. A Talmud szerint: „Nagyobb jelentősége van az ~k szavának, mint a Törvénynek. Éppen ezért nagyobb rossz az ~k szavával szembeszegülni, mint megszegni a Tóra szavait.” (Sanh. 11, 3) - Mivel Jézus teljhatalmának és felsőbbségének tudatában az ~kat is bűnbánatra szólította, kezdettől fogva ellentét volt közte és a farizeus ~k között (Mt 6,5-6; 6,16-18; 12,1-8; 23,23-26). Amikor azonban Jézus egy ~ban valódi vallásos érdekődést látott, volt rá ideje, hogy hosszan elbeszélgessen, ahogy ezt Nikodémussal is megtette (Jn 3,1-21). **

Schubert 1955:5. - Kroll 1993:248.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.