Magyar Katolikus Lexikon > H > holttest


holttest (lat. cadaver): élettelen emberi test (→halál). - A Szentírásban a ~ tisztátalan (Lev 11,8), érintése tisztátalanná tesz (11,39). A temetetlen ~ a teljes pusztulás képe (Jer 16,4). A ~re szálló keselyűk a lélek Istenre rendeltségének képe (Jób 39,30; Mt 24,28). - Szt Jácint (jelen volt, amikor Szt Domonkos föltámasztott egy halottat), a bibliai Lázár, Szt Szaniszló (azzal vádolták, hogy tartozik elhalt Péter bátyjának föld árával; a halott föltámadt és tanúskodott mellette) attrib-a. →temetkezés, →halott D.K.