Magyar Katolikus Lexikon > H > himnuszköltők


himnuszköltők: Az egyházi →himnuszok szerzőit csak részben ismerjük, mert a liturgikus használatban név nélkül hagyományozták tovább műveiket, s főként a breviáriumba került darabokat megalapozatlanul tulajdonították neves szerzőknek. -

I. A latin egyházban: 1) A kezdetektől 800-ig. Poitiers-i Szt Hilarius (†367) a keleti →himnuszköltészetet frígiai száműzetéséből hozta Galliába, de Liber Hymnorum c. gyűjt-éből alig néhány himnusz került a lit-ba, mert a nép számára nehezek voltak. Vitatott kérdés, hogy Hilarius maga írt-e himnuszt. - A nyugati himnuszkölt. atyja Szt Ambrus (†397). Ránk maradt 18 költeménye (négyütemű jambikus sorokból és négysoros versszakokból) a kk. himnuszkölt-et nemcsak elővételezi, hanem annak egyben eszménye is. Első himnuszai a katedrális népe számára íródtak, akik a katonákkal körülvett tp-ot éjjel-nappal megszállva tartották, nehogy az ariánus államhatalom az eretnekek kezére juttassa azt. Ambrus himnuszai ritmusukkal, erőteljes, lelkes stílusukkal, népszerű latinságukkal könnyebben fenntartották a kifáradt tömeg lelkesedését, mint az akkoriban használt zsoltárfordítás (Vetus Latina) nehézkes szövege. - Kortársa, →Prudentius (348-410) az első tudatos ker. költő, művei irod. céllal és irod. színvonallal akarják a ker. eszmevilágot kifejezni. Olvasásra szánt költeményeket szerzett művelt ker-ek számára. Himnuszai csak később és részleteikben kerültek lit. használatba, szemben az első ambrusi himnuszokkal. - →Sedulius (†450 u.) műveiből a Carmen Paschale részletei és az →A solis ortus cardine himnusz került be a lit-ba. - Ennodius (†521) 12 himnuszából a Iam Christus ascendit polum kezdetű a 12. sz-ig a Mennybemenetel himnusza volt. - Az első germán lat-ul író költő, Chilperich kir. (†584), akitől barbár formájú és stílusú himnuszok maradtak fenn. - Vitatott, hogy Nagy Szt Gergely (†604) írt-e himnuszokat. - A galliai Flavius pp. (†591) Tellus ac aethra iubilant kezdetű nagycsütörtöki →lábmosásra írt himnuszát a kk-ban sokfelé énekelték. - A korai Ny-i szerzetesség használatából is számos ilyen himnusz került a róm. breviáriumba. Egy részük Arles-i Szt Cézár (†542) és Arles-i Szt Aurélián (†552) pp-ök nevéhez fűződik, akik a D-Fro-i szerzetességet szervezték és szabályozták. A nekik tulajdonított v. regulájukban listázott himnuszok szerzősége azonban kétes. - A →benedeki regula „ambrosianum”-nak nevezi a karimában énekelt himnuszt. - Szt Venantius Fortunatus (†600 u.) művei a →Pange lingua gloriosi és a →Vexilla regis. Crux benedicta nitet himnuszát Itáliában és Hispániában énekelték. Tempora florigero c. himnuszából emelték ki és költötték át a Salve festa dies húsvéti körmeneti himnuszt. - A 7-8. sz: a legismertebb ~ Sevillai Szt Izidor (†636), Braulius (†651 k.), Toledói Eugenius (†657), Toledói Cixila (†783 k.) - Az ír-skót ~ előfutára Sechnall pp. (†447/48), neki tulajdonítják a legkorábbi, az Audite omnes amantes Deum c. ritmikus himnuszt. A legjelentősebb Szt Kolumbán (†597), az Altus prosator szerzője. Követője Ultan pp. (†656) Kildarei Szt Brigittáról szóló Christus in nostra insula c. himnuszával. - Szt Beda Venerabilis (†Britannia, 735) himnuszgyűjt-e elveszett, 10 művét a hagyomány megőrizte, s Hymnum canamus gloriae c. menybemeneteli himnuszát a 16. sz-ig széles körben énekelték.

2) 800-1100-ig. Nagy Károly (ur. 768-814) udvarának megújuló lat. irodalmában a ~ a hangsúlyossal szemben a metrikus verselést érvényesítették. Közéjük tartozott →Paulus diákonus (†799), a Fratres alacri pectore Szt Benedek-himnusz szerzője. Vitatott, hogy az →Ut queant laxis tőle származik-e. Több himnuszt tulajdonítottak Aquileiai Paulinusnak (†802), köztük a Felix per omnes széles körben énekelt Szt Péter-Pál-himnuszt, melyet később a breviárumban betoldottak a Decora lux aeternitatis aurea himnuszba. Néhány himnuszt →Alkuin (†804) is szerzett. Theodulph orleans-i pp. (†821) műve a →Gloria laus et honor tibi sit virágvasárnapi körmeneti himnusz. →Hrabanus Maurus (†856) Fratres unanimes Szt Márton- és Praesulis exsultans Szt Bonifác-himnusza bekerült a sztek propriumába; de a Te splendor, Christe Sanctorum, Sanctorum meritis, Veni Creator himnuszokkal kapcsolatban szerzősége vitatott. - →Walahfrid Strabo (†849 u.) himnuszai közül csak a Szt Gál-himnusz terjedt el. St. Galleni Ratpert (†900 k.) írta a 17. sz-ig énekelt Ardua spest. St-Amandi Hucbald (†930) helyi sztekről írt himnuszai a 20. sz. végén is élnek. - A 10. sz-tól, a virágzó →szekvencia-költ. korában híres ~: No-ban Vochburgi Arnold (†1035 k.), Reuchenaui →Berno OSB (†1048), Eichstätti Heribert (†1042); Fro-ban Chabannes-i Ademar (†1034), Chartres-i →Fulbert (†1028), kinek himnuszait a 16. sz-ig énekelték; Clunyi Szt Odilo (†1048) himnuszait a kk-ban alig ismerték, a legutóbbi időben fedezték föl. Eusebius Bruno (†1081) 11 műve közül a nagyon elterjedt Sancte Dei pretiose Szt István-himnuszt átdolgozták. - Itáliában IX. Leó (†1054) karácsony vigíliájára írt egy himnuszt. Ivreai Vidónak (11. sz.) 14, Salernói Alphanosznak 21, Damjáni Szt Péternek (†1072) 50 himnuszát őrizte meg a hagyomány.

3) 1100-1500: a himnuszok hatalmas tömege keletkezett, melyeknek csak aránylag kis töredéke vált az új Római Breviárium részévé. Késő kk. ünnepek (Úrnapja, Szentháromság ünnepe, egyes Mária-ünnepek stb.) himnuszainak jórésze ebből a korból való. A 12. sz. ciszt. lelkiségből sarjadt ún. jubilus (Jézus nevéről írt hosszú versfüzér) részleteiből állították össze a mai Jézus Szíve-liturgia egyes himnuszait. A kor himnuszának jellemzője a rím, a mozgalmas képek, a fokozott hangzás és lendület. Fro-ban Rennes-i Marbod (†1123) himnuszait Anghers, Rennes és Tours lit. kv-ei őrzik. Bourgeuili Balderich (†1130) 2 himnuszt írt Sámsonról. →Abaelard (†1142) ktora számára nagy →himnáriumot készített. Maissachi Udalsalk (†1142) Szt Ulrikról és Szt Afráról írt. Clairvaux-i Szt Bernátnak 4 himnuszát ismerjük. →Petrus Venerabilis (†1156) 3 himnuszát a helyi egyh. 1960: is használta. - Itáliában Assisi Szt Ferencről írt himnuszt IX. Gergely p. (ur. 1227-41), Capuai Tamás (†1243), Capocci Rainer (†1258). A ferences officium e himnuszokat a IV. Sándor p. (ur. 1254-61) által írt Szt Klára-himnusszal együtt 1960: is használta. Szt Domonkos himnuszai vsz. Constantin Medici pp-től (†1257) valók. Aquinói Szt Tamás (†1274) írta az úrnapi officium himnuszait. Szt Bonaventura egy Szt Kereszt-officium himnuszainak szerzője, melyek a renden kívül is elterjedtek. - Lilienfeldi Christan (†1332 e.) himnuszait szűk körben használták. Petrus Olavi (†1378) a hét napjaira írt himnuszokat. Jenzensteini Johannes (†1400) a prágai egyhm-ben bevezetett Mária látogatása ünnep himnuszait írta, melyek a 17. sz-ig széles körben éltek. →Karthauzi Dénes (†1471) gazdag himnuszgyűjt-t hagyott hátra.

4) 1500-20. sz. A 15-16. sz: többségében ismeretlen költők a hagyományos formákban számos himnuszt írtak. A klasszikus költ. nyelv- és formatörvényeinek fölfedezése után a pogányság tört be a himnuszkölt-be. Zaccaria Ferreri (†1524) himnuszait a róm. breviárium megújítására szánták, de a pápai ajánlás ellenére nem lett elfogadva. Antoniano Silvio bíb. (†1603) a Fortem virili pectore és Bellarmin Szt Róbert (†1621) a Pater superni luminis himnuszban szerencsésen ötvözte a nyelvi-metrikus pontosságot és a jámborságot. - VIII. Orbán p. (ur. 1623-44) maga is írt néhány himnuszt, és 1629-31: a breviárium himnuszainak javítását 4 jezsuitára bízta. Vsz. ebben az időszakban írta Juan de la Conceptión Szt József-himnuszait. - Fro-ban az újgallikán breviárium kialakulásával egyidejűleg sok vitatható értékű új himnusz írt Charles Guyet (†1646), Isaac Habert (†1668), Martoin Clairé (†1690). A maurinusok közül kiemelkedik Hugo Vaillant (†1678) és S. Mopinot (†1724). Eudes Szt János (†1680) szerz-ei számára írt. A Fájdalmas Szűz himnuszait Callisto Palimbellának tulajdonítják. Antonio Azzoguidi OFM (†1770) a ferences sztekről írt himnuszokat az általa kiadott rendi breviáriumban, melyeket később a kapucinusok is átvettek. - A 19. sz: Joseph Pull (†1818) Szt Lipótról, H.-F. le Bannier (†1867) Canterbury Szt Anzelmről írt himnuszt. A Szt Család-officium himnuszait XIII. Leó p. (ur. 1878-1903), a Krisztus király himnuszait Vittorio Genovesi írta.

II. A bizánci egyházban. A ~ közül az első név szerint ismert Romanosz Melodosz (6. sz.). A →kontakion oly tökéletes formában jelenik meg nála, hogy biztosan voltak előzményei. Vsz. része volt az →akathiszt Mária-himnusz létrejöttében is. I. Jusztinianosz cs. (ur. 527-565) a mintaszerű Ó egyszülött Fiú és Ige tropárion szerzője. Szt Szofroniosz jeruzsálemi pátriárka legalább 23 anakreoni ódát írt. Nagy kánonszerzők Krétai Szt András, Damaszkuszi Szt János, Maiumai Koszmasz, Theophanesz Graptosz, Jeruzsálemi II. Illés, Szergiosz Hagiopolitesz, Studita Theodorosz, Thesszalonikai Joseph. A köv. korszakba vezet át Himnuszköltő Joseph és Mauroposz Johannesz (11. sz.). Az utolsó nagy bizánci ~ a →Sztudion-ktor szerzetesi voltak. - Szofroniosz verselési technikáját elevenítette föl Elias Szünkellosz (9-10. sz.), s részben Anasztasziosz Quaestor (10. sz.). A 10-11. sz: →Grottaferrata került előtérbe Szt Nílus, Paulosz és Bartholomaiosz himnuszaival. A 13. sz. végén Nikephorosz Kallisztosz Xanthopulosz gazdag himnusztermése jelentős. **

LThK V:559.