Magyar Katolikus Lexikon > S > szekvencia


szekvencia (lat. ~, a sequor, 'követ' igéből): 1. a zenében valamely motívum többszöri megismétlése a szomszédos hangfokon. - 2. a vegyészetben a szerkezeti részek kapcsolódási sorrendje. - 3. a római miseliturgiában a változó miseénekek egyike, az →alleluját követő ének. Írásos hagyománya a 9. sz. közepe óta ismert. A ~ szó a megismételt Alleluja-jubilus további melizmatikus kibővítését jelentette (ol. ter-en és K-frank vidéken melodia, longissima melodia volt a neve). Ezt Ny-i frank szokás szerint szöveggel látták el, melyet prosának, a dallamot ~nak mondták. Az új műfaj neve eleinte ~ cum prosáról, majd a szöveg és dallam együttesét mondták ~nak. A limoges-i St. Martial-ktorhoz és a Sankt Gallen-i B. →Notker Balbulus nevéhez fűződik a szöveges ~ klasszikus, régi stílusú korszaka (9. sz. közepétől a 11. sz. közepéig). Ennek fő jellemzője a haladó ismétlés, megismételt versek sora, minden versben új dallammal, rímtelen, metrikus prózában. Az új stílus fénykorát a 12. sz: a párizsi →Szent Viktor apátság szerz-ének, →Szentviktori Ádám művei hozták. E ~kban a verspárokra szótagszám-egyenlőség, a metrikus struktúra helyett szabályos hangsúlyos ritmus és fejlett, mind művészibb rímjáték jellemző, önálló, az Allelujától független dallamokkal. Ettől kezdve hagyományossá vált olyan ~k komponálása, amelyeknek szövege költemény, dallama a himnuszokéhoz hasonló, egyszerű, szillabikus melódia. A ~költés a 14. sz-ig virágzott. Dallamaik miatt gyorsan elterjedtek, számuk megnőtt, helyenként több mint 100 ~t is énekeltek az egyh. év folyamán. Lassanként a ~ szövegkészlete kb. 5000 db-ot ölelt föl. Ezért Szt V. Pius p. (ur. 1566-72) a ~k számát az egyh. évben 4-re csökkentette: →Victimae paschali laudes, →Veni Sancte Spiritus, →Lauda Sion Salvatorem, →Dies irae. A →Stabat Mater 1727: került a misszáléba. - Mo-on. Hazai forrásaink 200 ~jából több mint 20 csak m. forrásokból tartható nyilván. Ez a ~k lit. helyzetéből következik: a szert. egyetlen pontjához voltak kötve, nem olyan hivatalos jelleggel, mint a himnuszok, melyek az officium több szakaszán kötelezően szerepeltek, míg a ~k szabadon választott jellege a legnagyobb ünnepeken is észrevehető volt az egyes vidékek elütő repertoárján az egyhm-k liturgiatört-ének lecsapódásaként. Nagy számban maradtak műsoron a régi stílusú ~k (70); a m. szentek ünnepeire főként a Szent Viktor-i kör dallamait használták fel; a délnémet-cseh kompozíciós stílus a m. kontrafaktumokon és kompozíciókon is feltűnik; a közvetlen fr-m. zenei érintkezés jobban észrevehető, mint a himnuszoknál; a hazai ünnepeken túlmenően is megállapítható kompozíciós tevékenység, mely hatással volt ÉNy-i és É-i szomszédainkra. Szt István és László ~ja fr. isk-ra vall: Szent László Novae laudis attollamus-a (RMel II, 52a) a Laudes crucis attollamus pontos átvétele, míg a Szt István-~, a Corde, voce, mente pura a Verbum bonum et suave (RMel II, 55) és a Laudes crucis (II, 52) szabad variánsa négysoros strófáival kitünő technikájú megoldás. A Szt Imre-~, akárcsak a himnusz, két dallammal is szerepel: az Ulászló-Graduále egyedül áll D-ném. vágású, drámai mozdulatokat halmozó kompozíciójával. Az ált., föltétlenül régibb egyházmegyei gyakorlat a Salve mater népszerű dallamának válogatott strófáival párosította a szöveget. - 12. sz. fr. dallamokat a domonkosok terjesztettek Közép-Eu-ban. Ezek között nagy népszerűségnek örvendett a Hodiernae lux diei (RMel II, 6.) és a Salve mater Salvatoris (II, 16.), a Mo-ról továbbsugárzó Omnes una celebremus (RMel II, 12.) ritka tematikájával (a vasárnap megszentelése), és a hitvallók ünnepein énekelt Quem invisibiliter (utolsó strófáját népzenénkben →Járdányi Pál mutatta ki). - A peremvidék fáziskülönbségét érzékelteti 4 kz. Szt Miklós-~ja. A Kassai és az Ulászló-Graduále a nemzetközileg ismert, francia eredetű D-dallamot idézi, míg az esztergomi Missale Notatum, a Futaki és az Erdélyi Graduále egy D-ném. stílusban átkomponált változattal cserélte ki, olyan időben, amikor a ~ No-ban már kihalt: új zenei divatot alkalmaztak régi szövegre. A nemzetk. nagy ~k (Laetabundus, Lauda Sion, Mittit ad virginem; Veni sancte Spiritus, Verbum bonum et suave, Victimae paschali) nálunk nyilván mindenütt otthonosak voltak, sőt a Mundi renovatio és a Mane prima sabbati gyakrabban tűnt fel nálunk, mint szomszédainknál. Do.L.

Áment Lukács OSB: Himnusz, prosa és ~ a magyar róm. hymnológiában. Bp., 1971. (dissz.) - Farkasfalvy 1984. - Mo. zenetört. I:384. - Brockhaus III:351.