Magyar Katolikus Lexikon > H > hasszideus


hasszideus (a héb. chassid, 'jámbor' szóból): az Ószövetségben az az ember, aki megtapasztalta Isten ajándékozó kegyelmét (hesed), és életét e tapasztalathoz igazítja, vagyis jámbor, istenfélő. - A jámborok v. istenfélők (haszidim) a válságos időkben vallásos megújulási csoportokat szerveztek. Először IV. Antiokhosz Epiphánesz (ur. Kr. e. 175-164) idejében a →Makkabeusok oldalán küzdöttek a vallásszabadságért, de tőlük eltérően nem voltak pol. céljaik (1Mak 2,42; 7,13; 2Mak 14,6). A →Törvény szigorú megtartására törekedtek, ezért a →farizeusok előfutárainak tekinthetők (→esszénusok). **

BL:575.