Magyar Katolikus Lexikon > H > halászat


halászat: a halfogás mestersége. Legfontosabb eszközei a különféle →hálók, a →horog és a →szigony. - A régészeti leletek igazolják, hogy az ember már az őskorban is foglalkozott ~tal, első telepeit vizek mentén találjuk. A rómaiak a tengerrel összefüggő és elzárható öblökben hizlalták az ízletes tengeri halakat. A tengerrel összefüggő halhizlaló tavak igen régiek, hiszen a tengert ősidőktől fogva a mai napig kiapadhatatlan táplálékforrásnak tekinti az emberiség. Ezek az ősi halastavak csak a hal tartására és hizlalására szolgáltak, a halat nem tenyésztették bennük. - A Szentírásban. Izraelnek a kedvezőtlen partviszonyok miatt tengeri ~a nem volt, de a →Genezáreti-tavon élénk ~ folyt, a tóban 1990: is 24 halfaj él. A ~ot különféle (merülő, kerítő, varsaféle) hálókkal és horoggal folytatták. A halat sózással v. füstöléssel tartósították. Az ÓSz csak képletesen beszél a ~ról. Jer 16,16: a ~ Isten szétszórt fiai összegyűjtésének képe. Ennek beteljesedése az ember~. Krisztus megígérte apostolainak, akik halászok voltak, hogy ha követik őt, emberhalásszá teszi őket (Mt 4,18-22; Mk 1,16-20; Lk 5,1-11). A csodálatos halfogások (Lk 5,1-11; Jn 21,4-7) a sikeres ap. munka előképei. A mindenféle halat összegyűjtő háló s a ~ végén történő válogatás az Egyh. élete, az ítélet, a mennyek országának képe (Mt 13,47). - Ikgr. A ~, a halhoz hasonlóan alapvető ker. szimbólum. A hálóval v. horoggal való ~ az ősegyház katakombákban látható fest-ének és szobrászatának legősibb és leggyakoribb képe. - A kereszténység terjedésével együtt járt a halak védelme, fokozottabb gondozása, sőt egyes édesvízi halfajoknak olyan vizekbe való betelepítése, melyekben addig nem éltek. Kedvezett a halastavak létesítésének és az új, édesvízi halak telepítésének a sok böjti nap, melyen a hús fogyasztása tiltott, a hal azonban engedélyezett volt. Nagy Károly (ur. 768-814) óta nem volt olyan ktor, melynek halastava ne lett volna. A legtöbb halastó a mai No. és Fro. ter-én lehetett. A reformáció a böjtök megszüntetésével azonban halálos döfést adott a régi halgazdaságoknak, s amelyek megmaradtak, azok a következő hosszú háborúk alatt mentek tönkre: a katonák átvágták a töltéseket, leeresztették a vizet és megették a halakat. Nem kedvezett a ~nak a folyókon létesített mind több ipartelep, vízimalom és völgyzáró gát sem. Ezek duzzasztóművei elzárták a tengerből feljövő lazac-rajok előtt az utat a folyók forrásvidékén levő ívóhelyek felé. A kormányok a 19. sz. elejétől kezdve kénytelenek voltak komolyan odafigyelni a halak védelmére, s megindult a mesterséges szaporítás is (lazac, pisztráng). 1848: Hüningenben, Elzászban állami halkeltető-telepet létesítettek. - A magyarok a honfoglaláskor magukkal hozták a ~ ismeretét, mely így valóban ősfoglalkozásuknak tekinthető. A Kárpát-medence kk. állapotában Eu. egyik legnagyobb vadászparadicsoma volt, s vadállományának bőségét csak vizeinek haltömege haladta meg. A mérsékelt égövi népeknél, így őseink életében is, a vadászat és a halászat évszakonként váltotta egymást: nyáron főként vadásztak, télen halásztak. A tény, hogy az Árpád-kori Mo. ter-én 21 falu viseli a Halász, Halászi nevet, s e településeket megtaláljuk Bácskától Zólyomig és Pozsonytól Késmárkig, jelzi: minden hajdani kir. váruradalmunknak megvolt a maga kir. halászfaluja. A m. ~ fénykora a mohácsi vészt megelőző időkre, a 11-15. sz-ra esik. - A balatoni halvilág páratlan értékére már a kk. külföldi kereskedői is fölfigyeltek. 1328: Károly Róbert (ur. 1308-42) engedélyt adott a bécsi halkufároknak mo-i halvásárlásra. 1394: Zsigmond (ur. 1387-1437) megengedte a bécsi halárusoknak, hogy a m. halat egészen a Zala folyóig fölvásárolhatják. V. László (ur. 1452-57) biztosította a Bécsbe s ált. Au-ba szállított hal osztrák vámmentességét. - A ~ fontos kir. monopólium, regále volt. Ha az uralkodó egy-egy monostort e fontos halételhez juttatott (jól mutatja ezt Pannonhalma részesedése a győri kir. vizafogásból), a megadományozott nem a ~ jogát, hanem csak a kir. halászok által itt-ott kifogott halak bizonyos hányadát kapták meg. A 13. sz-dal elburjánzó birtok- és jogeladományozások során az uralkodók még az erdőhasználat és a vadászat jogánál is nehezebben mondanak le a ~ királyi jogáról. Nagyobb városaink közül Pozsony szerezte meg leghamarabb a környék vadászati s a pozsonyi Duna-szakasz ~i jogát azzal a kikötéssel, hogy a polgárok a vizákból és a jég alól, valamint a →gyalommal fogott halak 1/3-át a pozsonyi várispánnak tartoznak átadni. -

A kk. kis tavi ~ában a Balaton, a Kis-Balaton, a Fertő-tó és a Tatai-tó játszott fontos szerepet. Okl-eink ezek mellett számtalan, ma már eltűnt halastó (piscina), halásztanya, ~ra alkalmas folyó, mocsár és állóvíz nevét őrizték meg. Mesterségesen kiépített halastavaink különösen 1526 e. voltak szép számmal, különösen a ktorok tulajdonában. Több lépcsős, vízgátas halastó állt a 15. sz: az esztergomi érs. Ákospalotája nevű nyaralója alatt. Az Esztergom városától K-re eső, ún. Búbánat-völgyben, a Duna menti Hideglelőskereszt- és a Szamárhegy között máig láthatók az érseki vadaskert tógátjai. A 15. sz: a Királytava nevű mesterséges halastavat (a hajdani Kandé és Szántó [Pilisszántó] között), 1482: a budavári ferences apácák Asoványfő nevű ásott halastavát említik. A pesti oldalon, a hajdani Szentlászlón, valahol a Rákospatak torkolata táján az óbudai káptalannak szintén volt egy nagyobb halastava. Híres halastó volt, s a kir. udvar konyháját szolgálta a Csepel-szigeti Ábrahámtelke melletti kir. nyaraló vadaskertjének piszcinája. Régi halastó volt a „Kikiritó” Öskü és Várpalota között (Veszprém m.), mely a 20 sz. elején már földművelés alatt álló medence, vízérrel és mocsaras részekkel. Hatalmas kőgátjának építését a nép Mátyás kir-nak tulajdonította. Czege mellett a Nagyczég és Kisczég tavak ma szintén szárazak. Halastavak voltak Katona, Gyeke, Mezőzáh, Tóhát mellett, legtöbbjük idővel malom céljára szolgáltatta és gyűjtötte össze a vizet. A halastavak a kk-ban nemcsak a konyhát szolgálták. Ha eliszaposodtak s halaik mocsár-szagúvá váltak, disznókat hajtattak a félig lecsapolt tavakra, s azok fölfalták a halakat. - A vsz. ném-ből fordított „Calendarium oeconomicum perpetuum” (Kassa, 1720) megőrizte a halastavak reguláját: Januárius. Bódog asszony hava. Ha új év napján a nap tisztán és világosan fényeskedik, az esztendő hallal bővelkedik. Ebben és az jövendő hónapban, az halastókban, akiken a víz nem foly által, ha béfagytanak, mindennap lékezzék, hogy meg ne fúllyanak az halak benne. Februárius. Bőjt előhava. Halastókat halakkal megrakni utolsó fertályon. Az Csukák Szt Mátyás nap táján ívnak. Márczius. Bőjt más hava. A halastókbul az apró halakat kifogni, és máshová tenni, hogy nőjjenek, első fertallyán az holdnak, avagy hold tölte előtt. Husvéttól fogva Szt Jakab napig mindenféle hal ívik, azért ez idő alatt nem kellene öreghálókkal halászni, hanem a nagy vizekben, ahol nád nincsen; de a tókban és a nádason a partoknál nem kellene engedni. Aprilis. Szt György hava. Az pontyokat a kik ivadékra valók, Szt György nap táján kell az halastóban ereszteni; ti. hármat ikrást, kettőt tejest. Az halastót pedig hova a halakat bocsátják: elsőben meg kellene szántani; és ha lehetne teletszaka állana víz nélkül. Három féle tót kíván a ponty; másban köll ő neki lenni a hol ívik, másban ahol nevekedik; harmadikban a hol hízik. Hasonlóképpen a fiatal Pontyok is; egyikben legyenek az esztendősek, másikban kettő, harnadikban három esztendősek a kiket azután ki köll venni és az öreg tóban bocsátani, a hol hízzanak. Május. Pünkösd hava. Ebben a hónapban kezdődik az horgászat, gelisztával vagy cserebogárral, vagy rákkal. Június. Szt István hava. Úrnap után kezdődik legjobban a rákászat és Anguilla (angolna) fogás. Július. Szt Jakab hava. Szt Jakab nap után a Halászok halászhatnak az öreghálóval egész Húsvétig, mert az ívásnak ideje elmúlt. Augusztus. Kis-Asszony hava. Ugyan ebben az időben, Szt Bertalan nap táján, megszünnek a halak hosszában nőni: hanem hizni kezdenek és temérdekek lesznek. Ebben a hónapban szecskőt avagy nyers ráklábat tesznek a horogra, de eléb le kell vonni az héjját. Szeptember. Szt Mihály hava. Ebben az hóban az sok külömb-külömbféle halászat vagyon. Az pontyokat is kihalásszák és más tókba vetik az nevelésre; az ivadékokat is kifogják és más tóba hányják, a hol nagyobb helyek vagyon az nevekedésre. Horogra fogják az halat Bögölylyel, ha a szárnyát elszakitják. Item nyers, büdös ráklábbal és farkkal; de az héjját levonyák. Október. Mindszent hava. Szt Gál nap táján Halas tókat hihalászni; az az 14. Octoberben. Deczember. Karácsony hava. A Tókra vigyázni köll és jól megtisztitani; ha be fagynak, szorgalmatosan lékeket kell rajtok vágni, hogy a halak meg ne fúllyanak a jég alatt. -

Dunai halászóhelyeinknek a 11. sz. óta van írott emléke: Péterváradon az I. (Szt) István király által alapított monostor szerzetesei, feljebb Madocsán az apát halásztatott. Mai fővárosunk kk. dunai vízterének teljes vízjoga a 11-12. sz: az óbudai káptalané volt. - Az ős~ pusztulása. A reformáció, mely a böjtöt megszüntette, Mo-on is sokat ártott a ~nak. A halálos csapást azonban a m. ős~ra a 19. sz. közepén nagy mértékben meginduló vízszabályozások és ármentesítések mérték. Az évezredes halásztanyák lassanként eltűntek, s a hagyományos m. ~ eszközeivel, szókincsével együtt legtöbb helyen feledésbe merült. 1868: a M. Tud. Akad. pályadíjat tűzött ki haltenyésztés föllendítését célzó munkára. A beérkezett pályamunkák, valamint Herman Ottó: Halgazdaság rövid foglalata c. kv-e széles körök figyelmét terelte a kérdésre. - A kk-ból fönnmaradt tatai tógazdaságba a wittingaui pontyokból hozattak, majd több új tógazdaságot alapítottak. 1868: Iglón pisztrángkeltető telepet létesítették magánemberek. Ezt hamarosan követték Szepes vm-ben, Poprádon, majd a Magas-Tátrától kezdve végig a Kárpátokban mindenütt sok ezer apró pisztránggal népesítették be a patakokat. Meghonosították hegyi vizeinkben a szivárványos, a skót, a bíbor és a boszniai pisztrángot, továbbá a pataki galócát (szaiblingot) is. Az ikrát és a költetőedényeket az állam ingyen osztotta ki a költetőtelepeknek. 1921 u. pisztrángos vizeink a szomszédos országok tulajdonába kerültek. 1998: Szilvásváradon (Heves m.) és Garadnán (B-A-Z m.) vannak pisztrángtelepek. - Mo-on a hal mint élelmezési cikk a 19. sz. óta fokozatosan háttérbe szorult. 1880-84: az egy főre jutó halfogyasztás kb. 1,5 kg volt, 1990: ez nem érte el az 1 kg-ot. A haltenyésztés 1998: főként mesterséges szaporítással tógazdaságokban folyik (jelentősebb gazdaságok: Hortobágyi Halgazdaság Rt., Balatoni Halászati Rt., Százhalombattai TEHAG Kft., Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság). Természetes vizeinket főként a horgászok keresik fel, a ~i tevékenység e vizeken elsősorban a halállomány szabályozása érdekében történik. - Néprajz. A ~ a m. tárgyi néprajz legjobban és legeredményesebben kutatott területe, s egyben a régi, elmúló világ elhalványult emléke. Jankó János (Herman Ottó gyűjtésére és Munkácsi Bernát nyelvészeti vizsgálatára támaszkodva) összehasonlította a m. ~ tárgyi anyagát az orosz és finn ~i irod-múz. anyaggal. Megrajzolta halászszerszámainak vándorútját, módosulásait, megállapította átvételük helyét és időpontját. - A m. ~ hagyományos fogásmódjai: az állító~, mellyel a halász hálófalat állít a hal elé, arra számítva, hogy a hal az akadályt eltolni igyekszik, miközben belebonyolódik a hálószemekbe. Szerszáma az úszó métháló és az álló marázsaháló és eresztőháló. Az emelőhalászat alapja az, hogy a háló fölé került hal a veszedelmet megsejtve sohasem fölfelé, hanem oldalt, lefelé igyekszik menekülni, s ezáltal a tálszerű háló falába ütközik. A szegény ember alkalmi halászómódja ez, többnyire szegényes eredménnyel. Leginkább a partról gyakorolják, de nagy vízen csónakból is, ilyenkor a kávákra kifeszített hálót a víz alá merítik, s ha úgy sejtik, hogy hal került föléje, gyorsan kiemelik. Télen a jégen a hálónak megfelelő léket vágnak, s az odagyűlő halat kiemelik, A ~ egyéb formái: hajtóhalászat, hurokvetőhalászat, keresőhalászat, kerítőhalászat, rekesztőhalászat, szigonyos halászat, tapogatóhalászat, vetőhalászat és a ragadozó madárral (→sas), ill. a →méreggel való halfogás. - A ~ járulékos eszközei a ~ előkészítésére, a fogott zsákmány elraktározására v. földolgozására szolgálnak. Legfontosabb járulékos eszköz a hajó, ladik v. csónak. A bödönhajó egy darab fatörzsből való hajó, eleje hegyes, fara tompa; leginkább a Balatonon volt használatos. A laposabb formájú, teknőszerű hajót, csónakot v. ladikot a folyókon használják. Az evező v. övedző alakja lapocka v. keskeny fűzfa- ill. dohánylevél. A jégi ~ lékvágója a vésőszerű köpüs lékelő és a hosszú fejszeformájú szakóca. Az apró halászszerszámok közé tartozik a fonálkészítő orsó és a fonalat összesodró visszáló v. sirittő. - Jankó János szerint a m. ~ legrégibb korát a m. →vejsze és a →lábóhorog jelzi, a finnugor egység korában tehát még csak a rekesztő- és a horgos ~ot ismertük. A finnek kiválása után, az ugor egység korából való a beregi és rácvejsze, a bocskorvarsás cége és a métháló. Ez utóbbi állító~unk első szerszáma. -

Az osztják-magyar együttélést a törökség bontotta meg, mely egész sereg új elemet hozott a magyar ~ba. A tőlük kapott gyalom nem volt olyan nagyméretű, mint a mai. A törököktől vettük át a ~ vasszerszámait, a vágóhorgot, a kétágú szigonyt, a vizahorgot. A magyar ~ szókincse és szerszámai azt igazolják, hogy a magyart 3 hullámban érte török hatás; az 1. hullám a magyarságot D-re, a 2. és 3. Ny-ra szorította. - A belső-ázsiai népvándorlások újabb hullámai a magyarságot török uraival együtt továbbsodorták a Kaukázustól É-ra fekvő ter-ekre. Ebből a korból való volna a füles →varsa. A Kaukázustól É-ra eső tájakról a magyarság a Fekete-tenger mellékére került, ahol a görögökkel való érintkezés útján megismerkedett az emelő- és vetőhálók több fajtájával, így a billeg-, tápli-, ághegy- és vetőhálóval, melyek az oroszoknál sem ismeretesek. A Don és Dnyeper vidékén erős orosz hatás alá került a magyar ~. Itt nyerte a fertői vejsze törzsalakját, a magyar vejszék itt bővültek pelőcékkel, a gyalom itt kapott apacsot. A pirittyhálót, a szárnyas varsát ezen a területen vettük át az oroszoktól. Itt ismerkedtünk meg a 3-soros hálószerkezettel, átvévén a kerítő-, kecsegebalin- és a hajtó turbukhálót. Az oroszoktól került hozzánk a bokorháló, a hajtó szerszámok közül a turbukoló és botló, az állító~ szerszámaiból a marázsaháló, a keresőéből a gyérháló. Az oroszoktól vettük át az egész tapogató~ot és a kuttyogatást. Csak az orosszal való érintkezés után vált a magyar ~ jelentőssé. - Etelközből a Kárpátokon átkelve a magyarság nem talált jelentős ~ot. Később Ny-i, ném. hatás érte ~unkat, általa terjedtek el a pisztrángfogó szerszámok, a székely marázsa- v. vezetőháló, az oldalháló, ált. a hegyes, zsákszerű, kávára feszített hálók, mint a farkas, kaparóháló, a kece. Tőlük vettük át egyéb kisebb hálók között az öreg-, kétköz-, eresztőhálót, egyik vetőhálónkat, a szigonyok legnagyobb részét. Régebbi hálóinkon is kimutatható több-kevesebb német hatás. - Az ősi rekesztőhalászat a hal iránytartó tulajdonságára épített. Fonott nádfallal V alakban elzárták a folyóvizet, a V csúcsánál fogószerkezetet helyeztek el; ez a cége. Az állóvízben alkalmazott vejsze hasonló nádfal, de vese alakban, szájánál a fogószerkezet. Mindkettő használta a varsát: a vesszőből font, hosszúkás, kúp alakú, szűkülő szájú fogóeszközt. A kerítő~ hálóval dolgozott. A kővel súlyozott, faúszós hálófalat bevetette a vízbe; partról v. csónakból vezetve húzták össze fogásra. Több ember munkája volt, az együtt dolgozók neve bokor, a városiaknál társulás. A horoggal való ~ot ritkábban s egyedileg űzték, kivéve a viza~ot. Hosszú, erős kötélre erős, többágú horgokat kötöttek, s ezzel mintegy „átkötötték” a Dunát, hogy a Fekete-tengerből fölvonuló vizákat megfogják. Kötéllel megkötve csónakról szedték le a nagy halakat a horgokról. Cs.Gy.

MN II:46, 56, 77, 80; III:171. - Hankó Béla: A hal és a halgazdaság. Bp., 1928. - Kirschbaum II:40.