Magyar Katolikus Lexikon > V > vejsze


vejsze, vejsz, vész: nádfalakból készült, át nem helyezhető, a halak betévedésére számító halfogó eszköz, az állóvízi →rekesztőhalászat mozdíthatatlan eszköze. – A nádfal gyékénnyel hézagosan összefűzött nádszálakból áll, a falat a mederbe leverhető karók rögzitik. Okl-eink már az Árpádkorból emlegetik, s a →cégéhez hasonlóan kir. adomány tárgya volt. Helyneveinkben (Vésztő, Veszverés stb) számos emléke maradt. Az ármentesítések és lecsapolások előtt nagy jelentősége volt, a 20. sz. elején már csak a szegények pusztulóban levő halászó eszköze. – A ~ két lényeges része a kürtő, mely a tulajdonképeni halfogószerkezet, és a lésza, a kürtőbe terelő nádfalazat. A ~t terelőlészáival úgy állitják fel, hogy a hal járásába essék. Mikor a hal beleütközik a lészába, a nádfalazat mellett átjárót keresve halad tovább. Eközben eljut a vesealakú kürtő egyre szűkülő nyilásához, a nyiláson becsúszik a kürtőbe, s fogva van. Innen időről-időre kanálalakú merítőhálóval a mereggyűvel v. szákkal meregeti ki a halász. **

MN II:49.