Magyar Katolikus Lexikon > H > hét


hét, hetes (gör. hepta, lat. septem): tőszámnév, a természetes számsor egész száma (7). - A vallástört-ben a →három mellett a legfontosabb szám. Az ókori K világában a kozmikus-csillagászati rend száma, szent szám. Alapvető tapasztalat volt a hold négy, egyenként ~ napos fázisa, majd a bolygók hetes száma. ~ volt az életkorok, a világ csodáinak, a bölcseknek a száma (→hét bölcs). Püthagorasznál a ~ az egészséget is jelenti. - Az ÓSz-ben a ~ a zárt és tökéletes egész kifejezője: a hetedik napon készült el a →teremtés (Ter 2,3; →szombat), jelent meg Isten Mózesnek (Kiv 24,16), esett el Jerikó ~ pap hétszeres harsonaszavára, miután hétszer megkerülték Izrael fiai (Józs 6,1-16). Az egyiptomi ~ szűk és ~ bő esztendő jóslataként a fáraó álmában ~ sovány, ill. ~ kövér tehenet látott (Ter 41. f.). A →menóra ~ágú (Kiv 25,31). Bálaám ~ oltárt épített (Szám 23,14). Az Úr ~ szeme bejárja az egész földet (Zak 4,10). A Bölcsesség ~ oszlopra építette házát (Péld 9,1). - Az ÚSz-ben főként Mt-nál gyakori: a Miatyánk ~ kérése (6,9-13), Jézus ~ példabeszéde (13. f.), a kenyérszaporítás után ~ kosár maradék (15,37). Lk is hetes rendszerben szerk. →Jézus családfáját. A diákonusok hetes száma a korabeli testületszervezés szokásához igazodott (ApCsel 6,5). A ~ a Jel-ben különösen gyakori: ~ egyh. (1,11), ~ arany gyertyatartó (1,12), ~ csillag (1,16); ~ fáklya Isten trónja előtt (4,5), a Bárány ~ szarva és szeme (4,6), Isten ~ szelleme (4,6), ~ pecsét (5-6. f.), ~ harsonaszó (8-9. f.), ~ csésze (16. f.), ~fejű vadállat (17,10). A →hetven a ~ és a →tíz szorzataként jelentőségteljes szám. A hetven és a ~ szorzata, ill. a 77 a határtalanság kifejezése (Mt 18,22). - Az egyházatyáknál Szt Cipriánnál a 3 (a teremtetlen Isten) és a 4 (teremtett világ) összege. Ireneusznál és Tertuliánnál a Zsid 4,4 alapján az eszkatologikus nyugalom hordozója, Szt Ágostonnál a tökéletesség, a teljesség és a Szentlélek száma. E hagyomány folytatásaként tekinthető a →hét szentség, a →Szentlélek hét ajándéka, az →irgalmasság cselekedetei (~), a ~ erény és a ~ főbűn, a →hét szabad művészet, a zenében a ~fokúság. - Ikgr. A 9-15. sz. ker. műv-ében a ~ a végtelenség és az örökkévalóság, a teljesség jele. Gyakori képe a menóra. **

Sachs 1980:372. - KML 1986:282. - Kirschbaum IV:154. - Lipffert 1976:147.

hét (héb. sabua, a '7' jelentésű seba szóból; gör. hebdomasz, lat. septimana): egymást követő 7 napból álló naptári időegység, melyet sem az év-, sem a hókezdet nem szakít meg. - I. Kialakulásának története. A ~ semita eredetű. Mezopotámiában már vannak nyomai egy olyan 7 napos időtartamnak, amely Niszán, Kiszilimu, II. Elul és Marhesvan hónapokhoz kötődött; ezekben a hónapokban a 7., 14., 19. (= 49. az utolsó előtti újhold után), 21. és 28. nap különleges napnak számított. Ezenkívül, a kappadókiai szövegekből kikövetkeztethetően, Kr. e. 2000 e. ismertek 5 (J. Lewy szerint 50) napból álló időtartamot is. - Izr-ben a ~et mint a holdtól (és így a →hónaptól is) független időegységet nagyon régóta ismerték. Eredete a 7. nap, a →szombat eredetével függ össze; a többi napnak nem volt neve, csak sorszámokkal jelölték őket. A szabbat szóval utaltak a ~re, az ÓSz-ben ritkán (Lev 23,15; vö. Lev 25,8), az ÚSz-ben rendszeresen (vö. Mt 28,1; Mk 16,2.9; Lk 18,12; 24,1; Jn 20,1.19; ApCsel 20,7; 1Kor 16,2). A hellén korban a 6. napot →készületi napnak hívták. A Dán 9,24-27: szereplő →évhét 7 évet jelent. - A keresztények a napok hetes beosztását a zsidóktól vették át, de a zsidó ~ első napját kezdettől fogva Uruk föltámadásának napjaként ünnepelték (→vasárnap; vö. ApCsel 20,6; 1Kor 16,2). E napon gyűltek össze a kenyértörésre (vö. ApCsel 20,7). Legkésőbb az l. sz. végétől a vasárnap önálló neve: „Úr napja” (gör. Kyriake hemera, lat. dies dominica), kb. a 2. sz-tól „a Napról nevezett nap” (Jusztinusz: Apologia I, 67) (gör. héliou hémera, lat. dies Solis). A Jn 20,26 és az egyházatyák szerint a vasárnap a teremtés 8. napja is, s így a ~ből 8 napos ciklus lett. A bizánci szert-ban a 8 napos ciklus a →nyolchangú énektárban él tovább. A vasárnap Nagy Konstantin idején került a →dologtiltó napok sorába, kivéve a mezőgazd. munkát, mely a 9. sz-tól vált tiltottá. - A ~ többi napjának elnevezésére a vsz. a hellénisztikus Egyiptomban keletkezett planétáris hét szolgált alapul. Ennek szombattal kezdődő napjai egy-egy bolygónak tartott égitesthez (lat. planeta) voltak hozzárendelve: szombat: Szaturnusz; vasárnap: Nap; hétfő: Hold, kedd: Mars; szerda: Merkur; csütörtök: Jupiter; péntek: Vénusz. A ~ napjainak elnevezése az újlatin nyelvekben (szombat és vasárnap esetleges kivételével) máig őrzi planétáris eredetét. - A planétáris ~ gör-róm. kultúrterületen való térhódítása Augustus uralkodásától kísérhető nyomon. Cassius Dio korában már elterjedtnek mondható. A ~ egyes napjaihoz rendelt bolygó-istenségek első teljes fölsorolása Pseudo-Dositheus Kr. u. 207-re datált gör-lat. tankv-ében fordul elő. A pogány elnevezések használata az egyházatyák (Alexandriai Kelemen, Tertullianus) ismételt rosszallása ellenére kb. 250 u. a ker-ek körében is teret nyert. Az Egyh. a hétfő és a péntek közti napok pogány neveinek kiküszöbölése végett bevezette a számozást vasárnappal indulva (hétfő: feria II., kedd: feria III. stb.). A Sevillai Szt Izidor nyomán ritus ecclesiasticusként ismert elnevezés a köznyelvben nem honosodott meg (kivéve a portugált), az egyh. lit. gyakorlatában azonban él. Eredményesebb volt a szombat megnevezésére a sabbat behozatala. A héberből latinizált sabatum D- és Ny-Eu-ban, a vulgáris gör. sambaton az ariánus missziók révén Közép-Eu-ban vert gyökeret. - A ~ kezdőnapja 350 u. lett a korábbi dies Saturni helyett a dies Solis. A kk. fiatal ker. népei közül viszont a szláv és balti népek, valamint a magyarok hétkezdő napja a hétfő lett. - A planetáris ~et  legkésőbb a Kr. u. 3. sz: Indiában a szubkontinens ÉNy-i részének hellénizált népei vezették be. Az örmények a kerség fölvétele előtt a zsidó ~tel ismerkedtek meg, szír közvetítéssel. A pogány germán törzsek kb. a 4-5. sz: gör. és róm. keresk. kapcsolataik révén szereztek a planétáris ~ről tudomást, de annak egyes napjaihoz saját isteneiket rendelték hozzá. Az arabok még Mohamed föllépése előtt átvették a ~et a zsidóktól, s napjait sorszámnevekkel jelölték. Kivétel ez alól a héber eredetű szóval jelölt szombat és a péntek, a „gyülekezés napja” (ti. Medinában e napon tartották a nagyvásárt, s Mohamed ezért tette e napra a közös imát, vö. Korán, 62. Szúra). Az oroszok a 10. sz: a kerség fölvétele után bevezetett →julián naptár keretében ismerték meg a ~et. Kínában 1884 k. történt kísérlet a ~ meghonosítására, de csak 1949 u., az eu. időszámítás részeként vert gyökeret. -

Mo-on, Eu-ban egyedülállóan, számos helység arról a napról kapta a nevét amelyen ott a heti vásárt tartották (pl. Tardoskedd, Csíkszereda, Csütörtökhely, Nagyszombat). A planétáris napnevek használata hazánkban az Árpád-kor végén már kihalóban volt. Lengyo-ban viszont a 15-16. sz: még az egyh. személyek is ezt részesítették előnyben a lat. és nemz. nyelvű megnevezésekkel szemben. A 3 nagy monoteista vallás (kereszténység, zsidóság, iszlám) ragaszkodik a ~ek folyamatosságának megőrzéséhez, s ezt egy esetleg bevezetésre kerülő világnaptár (→naptárreform) lehetséges előnyeiért sem hajlandó feláldozni. -

II. A keresztény ~ az →egyházi év magva, a →szentmise és a →zsolozsma rendjének alapja, napjai már az ősegyh. számára az üdvtört. események emlékezetét hordozták. A ker. ~ első napja a →vasárnap, az Úr föltámadásának napja (dies dominica resurrectionis), a Szentlélek eljövetelének és az Egyh. születésének is napja. A szír, az afrikai és a róm. egyh-ban már a 3. sz-tól megtalálható a ~ napjainak húsvéti jellegű vonatkozása. Tertullianus szerint a szerdai és pénteki böjt alapja Krisztus szenvedése (De ieiun. 10). A szír egyh-ban a szerdát Jézus elárultatása, a pénteket kereszthalála napjának tekintik. I. Ince p. (ur. 401-17) a pénteki és a szombati böjtöt ugyancsak a szenvedéstörténetre alapozta. Így a ker. ~ bizonyos értelemben a húsvéti misztériumot, a szenvedés és a föltámadás emlékét hordozza magában. - Alkuin a vasárnapot mint a Szentháromság ünnepét állítja be, és ennek kifejezéseképpen a hétfő az Atya, a kedd a Fiú, a szerda pedig a Szentlélek napja (Micrologus 60; PL 151: 1020). E fölosztás teológiailag megkérdőjelezhető, ezért Szt V. Pius (ur. 1566-72) misekönyvében már nincs nyoma. Megmaradt ugyan péntekre a szenvedés gondolata, szombatra pedig a Szűzanya tiszt-e, de a ~ első napjaira angyalok és szentek megemlékezése került. A 12. sz: az autuni Honorius a ~ napjainak ismét az üdvtört. beállítását dolgozta ki: Krisztus megtestesülését a vasárnap fejezi ki, keresztségét a hétfő, születését a kedd, elárulását a szerda, az Oltáriszentség alapítására és Jézus elfogatására emlékezik a csütörtök, keresztrefeszítésére a péntek, temetésére a szombat. - A 14. sz: a →devotio moderna előfutára, Ludovicus Barbo páduai bencés apát inkább szubjektív jellegű vonatkozásokkal látta el a ~ egyes napjait. A vasárnapot Isten jótéteményeire való emlékezésnek szenteli, a hétfőt a bűnnek, a keddet Krisztus születésének, a szerdát az egyiptomi menekülésnek. A ~ napjainak ilyen szabad értelmezésére még Loyolai Szt Ignác lelkigyakorlataiban is található utalás. -

b) A ~ egyes napjai és a votív misék. Mivel a kk-ban a ~ egyes napjaira a nagyböjtöt kivéve nem volt miseszöveg, kialakultak a →votív misék. Alkuinnál (804) már 21 miseszöveg található az ünnep nélküli hétköznapokra, anélkül, hogy ezek a szövegek meghatározott napokhoz lettek volna kötve. A 9. sz: van már →szakramentárium, amelyik a ~ egyes napjaira több votív misét is hoz. Az üdvtört. szemlélet inkább csak a péntek jellegében mutatkozott meg. Szt V. Pius p., nem kötelezően ugyan, de a ~ egyes napjaira a köv. votív miséket ajánlotta: hétfőn a Szentháromság, kedden az angyalok, szerdán az apostolok, csütörtökön a Szentlélek v. az Oltáriszentség, pénteken a Szentkereszt v. Jézus szenvedésének, szombaton Szűz Mária 4 fajta votív miséje. E fölosztás lényegében a II. Vatikáni Zsin. misekönyvéig megtalálható. Az 1970-es misekönyv megtartja ugyan a votív misék fogalmát, de többé nincs szó a ~ napjaira való elosztásáról. -

c) A ~ egyes napjai és a zsolozsma. A bencés hagyomány a II. Vat. Zsin-ig lényegében kitartott a szentbenedeki zsoltárelosztás mellett. Nursiai Szt Benedek szerint a 150 zsolt-t egy ~ alatt kell elimádkozni (Regula 8-18. f.), egyébként a ~ egyes napjaira nincs sajátos rendezési elve. Azt is hangsúlyozza (18. f.), hogy ha valakinek egy másfajta beosztás jobbnak tűnik: rendezze el a zsoltárokat maga. A →gallikanizmus szelleme és az 1680: megjelent Breviarium Parisiense hatására a fr. Szt Vito és Hydulf kongregáció 1777: saját breviáriumot adott ki. Ezt 1787: kis változtatásokkal átvették a fr. maurinus bencések. A Breviarium Maurinum ném. és osztrák közvetítéssel jutott el Mo-ra, 1843: kötelező lett (egyes részei 1990: is használatosak). E breviárium a ~ egyes napjainak a teremtéssel kapcsolatos alapgondolatot ad: vasárnap: a világosság teremtése, hétfő: a felső vizek elválasztása az alsóktól (a felülről harmatozó víz a kegyelem képe), kedd: a szárazföld elválasztása a tengertől; szerda: az égitestek teremtése, csütörtök: a növény- és állatvilág teremtése az ember táplálására, péntek: az első ember teremtése (az Atya műve, az új ember teremtése Krisztus műve), szombat: a teremtés befejezésével Isten megpihent. - A Liturgia Horarum (1971) a 150 zsoltárt 4 ~re osztja el (Ált. Rendelkezések 126-135). A nehezen érthető 57, 82, 108. zsolt-t kihagyták a zsolozsmáskönyvből. Az 50. zsoltár mindegyik héten szerepel mint a laudes első zsoltára. A vasárnap zsoltárai a föltámadásra utalnak. A Liturgia Horarum tehát zsoltár-elosztásában bizonyos értelemben az ősi hagyományokra megy vissza.

III. A ~ felszámolására tett kísérletek. - a) Fro-ban a Konvent 1793. X. 5-i dekrétumával bevezetett forradalmi naptár megszakította a ~ek folyamatosságát. A hétnapos ~et elvetették, helyette 10 napos időegységet hoztak létre: a dekádot, melynek utolsó napját (decadi) szánták pihenőnapnak. A dekád napjainak nevét - Fabre d'Églantine javaslatára - latin sorszámnevekből képezték (pl. Primidi, Duodi, Tridi stb.). Az ötlet nem aratott sikert. 1802. IV. 7: tértek vissza a 7 napos ~hez (a forradalmi naptárt azonban csak 1806. I. 1: hagyták el). A párizsi kommün idején (1871. III. 18-V. 28.) a dekádok rövid időre ismét életre keltek. - b) A SZU-ban a Népbiztosok Tanácsa 1929. VIII. 26: határozatával 4 munkanapból álló öt napos „~” fokozatos bevezetését rendelte el. Bonyodalmai miatt ezt már 1931. XII. 1: kicserélték a 6 napos „~tel”. Az év ilymódon 73, ill. 61~ből álló lett. A vasárnap és a munkanapok nevei eltűntek, a ~ napjait megszámozták. Az Orosz Ortodox Egyh-zal való modus vivendi jeleként a SZU Legfelső Tanácsának Elnöksége 1940. VI. 26: hozott határozatával rendelkezett a 7 napos ~ visszaállításáról, mely azóta is érvényben van. →csonka hét, →fehérhét, →imahét a keresztények egységéért, →Mária-hét, →nagyhét Sólymos Szilveszter OSB-T.J.P.

Rühl, Franz: Chronologie des Mittelalters und der Neuzeit. Berlin, 1897. - Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyh. év néprajza. Bp., 1938:76. - Righetti, Mario: Storia Liturgica. 2. köt. Il Breviario. Milano, 1955. - Ethnographia 1958:2. sz. 185. (Villcuna, Kustaa: A ~ és napjai) - Schreiber, Georg: Die Wochentage im Erlebnis der Ostkirche und des christlichen Abendlandes. Köln-Opladen, 1959. - Podhradsky, Gerhard: Lexikon der Liturgie. 1962. - Kirschbaum IV:535. - Handbuch der Liturgiewissenschaft. 5. köt. - Maur, Hansjörg auf der: Feiern im Rhythmus der Zeit. 1983. - Berrár Jolán-Károly Sándor: Régi magyar glosszárium. Bp., 1984. - Bieritz, Karl-Heinrich: Das Kirchenjahr. Feste, Gedenk- und Feiertage in Geschichte und Gegenwart. Berlin, 1986:32. - BL:616.

napok elnevezéseinek rövidítései:

me Merkur

ho Hold

sa Saturnus

ju Jupiter

ma Mars

na Nap

ve Venus

Bolygóórák a nap folyamán a rabbinista zsidóság időszámításában

RÓM. NÉV

ÓRA

szerda

csüt.

pént.

szom.

vasár.

hétfő

kedd

első óra

6-7

me

ju

ve

sza

na

ho

ma

(prima)

7-8

ho

ma

me

ju

ve

sza

na

8-9

sza

na

ho

ma

me

ju

ve

második

9-10

ju

ve

sza

na

ho

ma

me

óra

10-11

ma

me

ju

ve

sza

na

ho

(tertia)

11-12

na

ho

ma

me

ju

ve

sza

harmadik

12-13

ve

sza

na

ho

ma

me

ju

óra

13-14

me

ju

ve

sza

na

ho

ma

(sexta)

14-15

ho

ma

me

ju

ve

sza

na

negyedik

15-16

sza

na

ho

ma

me

ju

ve

óra

16-17

ju

ve

sza

na

ho

ma

me

(nona)

17-18

ma

me

ju

ve

sza

na

ho

első

18-19

na

ho

ma

me

ju

ve

sza

őrváltás

19-20

ve

sza

na

ho

ma

me

ju

(?)

20-21

me

ju

ve

sza

na

ho

ma

második

21-22

ho

ma

me

ju

ve

sza

na

őrváltás

22-23

sza

na

ho

ma

me

ju

ve

(?)

23-24

ju

ve

sza

na

ho

ma

me

harmadik

24-1

ma

me

ju

ve

sza

na

ho

őrváltás

1-2

na

ho

ma

me

ju

ve

sza

(?)

2-3

ve

sza

na

ho

ma

me

ju

negyedik

3-4

me

ju

ve

sza

na

ho

ma

őrváltás

4-5

ho

ma

me

ju

ve

sza

na

5-6

sza

na

ho

ma

me

ju

ve

Strack-Billerbeck 1956. II:404, 543.