🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > ház
következő 🡲

ház (lat. domus): ember által készített építmény, melyben az ember és háziállatai éjszaka és hidegben tartózkodhatnak. Átvitt értelemben egy háztartásban élők közössége (család, nemzetség, rokonság), szerzetesi közösség, intézmény, ill. uralkodói családok tagjainak sora a történelemben (pl. Árpád-~). - I. A Szentírásban. 1. Inkább csak a régészeti leletekből alkothatunk magunknak képet arról, hogy Izr. fiai milyen ~akban laktak a bibliai időkben. K. Galling szerint a ~ak zöme az egész bronzkorban egyetlen téglalap alapú helyiségből állt. Ez kielégítette az emberek igényeit, hiszen a ~ főleg alvásra szolgált. Bejáratnak, mely vsz. É-ra nézett, semmi különösebb nyoma nincs; így föltehető, hogy a →küszöb eléggé magas lehetett. Az alap faragatlan kövekből készült; a lábazatot 3-5 hosszú kő alkotta; a falat égetetlen agyagtéglából rakták. A fa drága volt, mert Palesztinában behozatalra szorultak belőle, így →ajtónak és ablaknak egyszerűen csak egy nyílást hagytak. A →tető lapos volt. A több szobából álló, nagyobb ~ak nyitott udvarral épültek; az udvarban volt a →kemence és a ciszterna, s a helyiségek az udvart vették körül („udvar~”). Az erős falakból emeletre lehet következtetni, ahová az egyik mellékhelyiségből lehetett lépcsőn fölmenni (vö. Bír 3,20; 2Sám 19,1; 2Kir 4,10; Jer 22,14). A kései vaskorban szíriai-föníciai szokás szerint a falat pillérekkel tagolták. A vaskor elején, amikor Izr. fiai elfoglalták az Ígéret földjét, építészetileg egyfajta hanyatlás és útkeresés nyomait lehet fölfedezni. A Kr. e. 10. és 9. sz: a régi típusú ~ak gondosabb kivitelben készültek. Kivételnek számítanak Szichem némely ~ai, melyekben a 3 téglalap alapú helyiség egymás mellett helyezkedik el (nem udvart vesz körül), s előttük keresztben, teljes szélességben egy 4. helyiség. A perzsa-hellén korban a nehéz gazd. helyzet miatt inkább sok kis ~at építettek. A kései hellén korban a hellén hatás is érvényesült (oszlopok, mozaikpadlók, a falak stukkózása), és már többemeletes ~ak is épültek. Palesztinában a mai arab ~ lényegében az ősi típus boltíves mennyezetű mása (→libanoni erdei palota). - 2. Mind az Ó-, mind az ÚSz-ben gyakran szerepel a ~ mint épület, melyben egy családi, rokoni közösség, nemzetség lakik (m. ford-okban „~a népe” v. a család kifejezés adja vissza: vö. Ter 7,1; Mt 10,13; 24,45; Jn 4,53; Róm 16,11; 1Kor 1,16; 16,15; Filem 2; 2Tim 1,16; 4,19; ApCsel 11,14; 16,15; 18,8). A ~ban a ~ ura (→családfő) vezetésével folytatott, rendezett életet a nyugalom és a belső békesség biztosítékának látták (Mt 24,43; Mk 13,35; Lk 10,5; 13,25); Kain sorsát átoknak tekintették (Ter 4,11-14), az ördögtől megszállottról följegyzi Lk, hogy „rég nem lakott ~ban” (8,27). - 3. A ~ szimbolikus jelentései azonban fontosabbak: a) Jelent egy bizonyos területet, épületet, mely valakinek, valaminek a hatalma alá tartozik: a szolgaság ~a Egyiptom (Kiv 13,3); Isten ~a Jákob számára a puszta hely, ahol az Úrral találkozott (Ter 28,17); Isten ~a →jeruzsálemi templom (Mt 12,4; Mk 2,26; Lk 6,4; 19,46), az imádság helye (Iz 56,7; Mt 21,13; Mk 11,17; Lk 19,46; Jn 2,17); az Atya ~a (Jn 2,16; 14,2); a bölcsesség ~a (Péld 9,1.14). - b) Jelenti a két népet: Izraelt, Jákob ~át (Zsolt 113,9; ApCsel 2,36); és a ker. népet, az Egyházat (1Kor 3,16; 6,19; 1Tim 3,15; Zsid 3,3-6; 1Pt 2,5; 4,17). - c) Dávid ~a a kir. család, melyből a Messiás származik (Iz 7,13; Lk 1,27.69; 2,4). - d) Jelenti magát az embert (1Pt 2,5), akiben megtelepedhet az ördög (Mt 12,44; Lk 11,24). - e) Az emberi test a lélek ~a, melynek mulandósága megszűnik a mennyei örök otthonban (2Kor 5,1-10), az Atya ~ában, ahol sok lakás van (Jn 14,2). - f) A Krisztusban megalapozódott ember sziklára, hegyre épített ~ (Mt 7,24; Lk 6,48); a hit, melyet nem követnek a cselekedetek, alapok nélkül épített ~ (Lk 6,49). - g) Valakinek a ~ba betérni (vele együtt étkezni) megtiszteltetést, a személy elfogadását, közösségvállalást jelentett (Mt 6,10; Lk 9,4). Jézus ezt vállalta, amikor betért Máté (9,10; Mk 2,15), a leprás Simon (Mt 26,6), a farizeus (Lk 7,37), Zakeus (Lk 19,5) ~ába. A kafarnaumi százados ennek tudatában mondja Jézusnak: „Nem vagyok méltó, hogy a ~amba térj” (Mt 8,8; Lk 7,7). - h) Az igazság, mely megszabadít, megtart a ~ban, mely a fiúé, és a szolga nem mindig marad benne (Jn 8,35). A ~ról ~ra járás állhatatlanná tesz (Lk 10,7). -

II. A magyar népi hagyományban a ~ a család társad. helyzetének egyik jelzője volt. Nagysága, melléképületei, rendezettsége, tisztasága lakóiról tanúskodott. A ~ környezetét, az utcát és udvart folyamatosan rendben tartották, tisztára söpörték, nagyobb ünnepekre (húsvét, búcsú stb.) a ~at kimeszelték, fölvirágozták. - A ~ feje a →gazda, a ~at (utcanevek és házszámok bevezetése előtt) róla nevezik meg (Magyar István ~a). A szülői ~ gazdag jelentéstartalmába belefért a neveltetéstől és a szülői szeretettől kezdve az egész életen át tartó támogatásig sok minden. A →lakodalom szertartásrendjében a ~ mint a menyasszony, ill. a vőlegény ~a fontos szerepet kapott. - Az új ~at a gazdaasszony az ősi vízszentelés emlékeként „megkeresztelte”, azaz a kút vizével v. szenteltvízzel behintette a lakóhelyiségek, a padlás és a melléképítmények sarkait, majd sót és kenyeret, a gazda pénzt vitt be a házba, s csak ekkor kezdik meg a bútorok, s elsőnek az asztal beszállítását. Idővel a sót, kenyeret és pénzt feszület, szentkép és Biblia helyettesíti. A beköltözés végső mozzanata a szomszédok, rokonok és komák részére tartott ~áldomás, ill. a →házszentelés, melyet vízkeresztkor évente megismételnek. - A falusi melléképületei közül a magyarság szemtermelő és állattartó gazdasági életének megfelelően a legfontosabb a csűr (→gabonaraktár) és az istálló. Egyéb melléképületei: 1. állatoknak szánt hajlék (méhes, ól stb.); 2. a termés betakarítására való raktár (hombár, góré, pajta); 3. munkahely (nyári konyha, faragószín, présház); 4. szerszámraktár (állás, félszer, kamara). Az igen kezdetleges alkotmányok mind formájukban, mind építőtechnikájukban ősrégi elemeket őriztek meg. A ~építés fejlődésére gyakran ma már csak ezeknek a melléképületeknek vizsgálatából következtethetünk. - A szobában csak az asszonynép és a gyermek aludt, a ffiak nyáron a tornácon, egyébként télen-nyáron az istállóban éjszakáztak. A kamrás ~ban a szoba az öregeké, a kamra az eladó lányoké és menyeké. Ha a család vagyoni viszonyai jobbak, a ~ végéhez minden fiúnak új szobás-konyhás-kamrás lakást építettek (→házközösség). Az 1960-as évektől azonban mind gyakoribb, hogy a fiatalok külön telekre építkeznek. **

MN I:200; IV:180. - BL:577.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.