Magyar Katolikus Lexikon > K > Kemence


kemence (lat. fornax, caminus): 1. sütő~: a zárt rendszerű sütés (főzés) ősi eszköze, vályogból v. agyagból tapasztott, vastagfalú, lefelé fordított harangra emlékeztető →tűzhely. Főként tésztaféléket (→kenyér) sütnek benne. A szabadban is építették, idővel azonban a főzőkonyha jellegzetes darabja lett. A sütésre kész lepényt, tésztát, kenyeret sütőlapáton vetik a ~be, melyet előre alaposan felfűtenek. Kenyérféléken kívül sütnek benne (sekély vastepsiben) hurkát, kolbászt, oldalast, mindenféle pecsenyét, halat. A sütő~t főzésre is használják: az étel igen lassan lesz kész, ez az oka különleges ízletességének. A nagy és súlyos fazekakat ~botnak v. ~vellának mondott kampóval v. villával tolják be, húzzák ki. - Szárításra eleinte külön ~s bódé v. szabadban álló katlanszerű ~ szolgált. Idővel a konyhai ~ben v. tetején kezdték szárítani a kendert, lent, olajtartalmú magvakat (tökmagot), s aszalni gyümölcsöket. Padkája alkalmas konyhaeszközök elhelyezésére, olykor aludtak is rajta. - 2. égető~: a fazekasság eszköze (→kerámia). A kismesterek ~i ált. vályogból rakott, felül kissé összehúzott, 1-2,5 m átm. álló katlanok. Tetejüket égetés előtt becserepezik és betapasztják; a tüzelésre 2 nyílás szolgál a ~ alján. A kiégetésre szánt tárgyat 2x teszik a ~be: az első égetés (zsengélés) után még fakó színek élénkítésére vízzel föleresztett, ólomoxidos mázzal vonják be az edényt, majd újra a ~be rakják. - A Szentírásban. Az ÓSz idején az →olvasztókemence agyagedények kiégetésére szolgált, kenyérsütésre nem használták. Sir 27,6: az igazakat próbára tevő szorongatás képe (vö. →három ifjú a tüzes kemencében). - Az ÚSz-ben a ~ tüze a mulandóság (vö. Mt 6,30; Lk 12,28), ill. a →kárhozat és a pokol képe (vö. Mt 13,42.50). **

MN I:260.

Kemence, Pest m.: plébánia az esztergomi főegyhm. drégelykemencei, 1993. V. 31-től a váci egyhm. nagymarosi esp. ker-ében. - 1397: már létezett. Mai Kisboldogasszony tp-a 1764-69: épült, org-ját (1/10 m/r, op. 259.) 1896: az →Angster gyár építette. Harangjait 1826: 48 cm átm. Eberhad Henrik Pesten, 1922: 88 cm átm. a Harangművek Rt., 1959: 75 cm átm. Szlezák Ráfael utóda Bpen öntötte. Kegyura 1880: az esztergomi érs. - Filiája 2000: Tésa. - Plébánosai: 1630: Szebanovics György, 1647: Nyitray Mihály lic., 1668: Szalay András, 1676: Szekulay János, Thomassovich Mihály, 1689: Berneczey János, 1692: Boross Bálint, 1693: Kovács Mihály, 1697: Brcsányi János, 1703: Gyökeres Pál, 1704: Stankovics András, 1705: Lehoczky Ferenc, 1711: Berneczey János, 1714: Bartoss Mihály, 1718: Bakovics Márton, Kapry István, 1721: Bednáry István, 1727: Kövér Antal, 1731: Ragyeczky János, 1733: Demény János, 1737: Kussanics György, 1743: Kustár András, 1754: Fándly János, 1767: Ladáry József, 1777: Magyary István, 1801: Riba Antal, 1813: Királyi Ignác, 1820: Simonich András, Rozmann János, 1826: Horváth Mihály, 1838: Csejthey József, 1859: Pelikán Ferdinánd, 1864: Andorszeghy Ferenc, Lovák Mór, 1887: Döbling Gyula, 1892: Fellermayer János, 1903: Steinhülb Ambrus, 1919: Lober Gyula, 1920: Tornyos Gergely ([1882-1951] 1951. I: pol. okokból 8 é. ítélték, XI. 27: a váci börtönben halt meg), 1950: Kerényi György, Balog István, 1954: Bölcsvölgyi Zoltán, 1955: Troll József, 1972: Bednárik Dénes, 1978: Varga Lajos, 1984. u. Balogh László. - Lakói 1840: 1034 r.k., 1 ev., össz. 1035; 1910: 1463 r.k., 2 g.k., 4 ev., 3 ref., 2 unit., 18 izr., össz. 1492; 1940: 1745 r.k., 15 g.k., 5 ev., 26 ref., 22 izr., össz. 1813; 1983: 1100 r.k., össz. 1212. - 1948: 6 tanerős r.k. ált. isk-jában 281 tanuló. **

Némethy 1894:125. (tp-a titulusa Borromei Szt Károly) - Gerecze II:382. - Schem. Strig. 1914:49. - Patay 1968. - Hetényi Varga I:267. - Tari 2000:80.