Magyar Katolikus Lexikon > H > Haszar


Haszar (héb.): major, tanya, többnyire a megművelt terület és a puszta határán a Szentírásban. - Kőből v. tüskés gallyakból készült kerítés védte. Az emberek ezen belül →sátorban laktak mint nomádok v. félnomádok. - A ~ szó helynevekben elég gyakori (~-Addar: Szérű-tanya, ~-Gadda: Gadda-major, ~-Szusza: Kanca-major, ~-Enon: Kút-major, ~-Szual: Róka-major). **

BL:576.